Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-03-16 / 11. szám

Melléklet a „Mátészalka és Vidéke“ VI. évfolyam 11. sz.

NYILT-TÉR.

E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.

Füty válasz

a „Mátészalka“ f. é. 8. számában megjelent Herman József által irt „Hozzászólás a Bertók Béla hozzászólásához“ cimü cikre.

Kedves Józsi Barátom!

A fent említett cikkben azt irod, hogy legyen enyém az utolsó füty ! No jó! Hát hallgasd meg ezt a gyönyörű szép melódiát, melyet ezennel a füledbe fütyülök:

1. ) Én beismerem, hogy a lefolyt polémiában erősebb szavakkal illettem iskoládat, de ezt igazságos itéletü ember, aki engem ismer és a körülményeket ismeri semmi esetre sem tudhatja be felekezetieskedésnek, pláne inkollegiálitás- nak, hanem csakis annak a jogos felháborodás által előidézett izgatott kedélyállapotnak, melyet az idézett elő, hogy téged úgy dicsértek, hogy egyúttal engem és összes kartársaimat lekicsinyeltek. Pedig dicsérni másképen is lehet. És hogy ez az érzésem nem volt hamis mutatja az, hogy igen sok kartárs velem érez, miről a hozzám érkezett számos levél és felszólítás tanúskodik. Tanúskodik továbbá egy köztiszteletben álló kiváló kollegám cikke is, melyet a „Mátészalka“ legutóbb „audiatur et altera pars“ elvénél fogva nem közölt. Pedig ennek közlése által kiviláglott volna, hogy nem csak én vagyok az a „rossz csont“, hanem másnak is szemet szúrt az a különös „dicséreted“ akiben még van egy kis tanítói önérzet. Vagy a „Mátészalka“ ezt nem akarja ? !

No ja ... .

2. ) De az én beismerésem mellett, ismerd be te is a legutóbb zengett öndicséreted dacára,

hogy a polémiában vereséget szenvedtél. Először azért, mert a „Mátészalka“ tüzetesen megállapította, hogy iskolád és te nem vagy az, aki illetve ami volt.

Az iskola védelmét te, mint igazgató tartozol teljesíteni. Ne tolj tehát semmit Rosenberg kartársadra, ki a szerénység és vallásosság csendességében él. Hiszen te tudod milyen sok fáradságodba került, mennyi büntetést kellett kiosztanod mig a gyermekek megszokták ezt az igazgatói címet. Viseld tehát most már ezzel a címmel járó felelősséget is.

Másodszor azzal, hogy a „Mátészalka“ mikor téged, mint tanítót kidicsér, ugyanakkor a széni élyedet különválasztja a tanítóságodtól, mintha te két külön személy volnál, felőled a sorok között finoman kifejezve, olyan kritikát mond, melyet én nem vettem volna magamra. Szóval dicséretét a személyedre, mint emberre nem terjeszti ki. Csodálkozom a te éles hírlapírói szemeiden, hogy ezt nem vetted észre. Teszi ezt ugyanakkor mikor te épen ellenkező gondolkozástárulsz el azzal, hogy magán emberi mivoltodat és szereplésedet összehozod a tanítói érdemeiddel. Hogy milyen cimen, mellvédül, vagy paizsul, vagy melyikkel akarod fedni a másikat, az mellékes. A legutóbbi cikkedben Bálám paripáival állsz elő, mely hasonlatot haragosaidra alkalmazod. Kérdem, 'mint magánembert, vagy mint tanítót bántottak e ? És kik azok a Bálám paripái ? Nem-e azok, kiken a jubileumi évben paripáztál ? ? ?

3.) Ami nagy őszinte gyónásod illeti, hogy Szálkái Sándor volt a protektorod tudomásul vesszük, hiszen tudtuk is. De azt elfelejtetted megírni, hogy e kitüntetésért hány iv papirt használtál fel és ez ügyben hányszor fogtad meg a

1911. március 16.

tanfelügyelőség kilincsét. Lásd a nemrégi pótlékot má6 magunk fajta szerény ember úgy kapja meg, hogy előzőleg nem is tud róla semmit. Úgy beszélik a tapasztalt emberek, hogy kitüntetést ez önző korszakban három féle képen kapnak: 1.)

Úgy, hogy nem is tudnak előzőleg róla. Ez az igazi. 2,) Úgy, hogy megveszik pénzen. 3.) Úgy, hogy kierőszakolják, ezek a nem igazik.

4. ) Hogy a Széchényi társulattól már kaptál jutalmat, tudjuk. Nem akarom saját szavaidat ellened fölhasználni, azért én nem mondom meg, hogy miért kaptad ? s mi eszközölte ki? A rossz szájú emberek azt mondják, hogy (de mortibus nihil, nisi bene) akkor valakinek a gyermekét, vagy talán a gyermekeit tanítottad ott.

5. ) Hogy 1904-ben az alispán ajánlott téged 200 kor. jutalomra, tudjuk. Erről bizalmasan még azt is megmondhatom, hogy mint a magyarosítás terén kiváló érdemeket szerzett tanítót ajánlott. (Talán itt is volt protektorod?) Ismerjük azt a nemesen gondolkodó egyént is, aki a közig. biz. gyűlésen bele nyugodott abba, hogy téged megjutalmazzanak, de azt mondotta, hogy más cimen, mert ha ezen a cimen kapod kitüntetésedet, ezzel a mátészalkái zsidóságot sértik meg. Mert bizony a mátészalkai benszülött, régi jó magyar zsidóságot te nem magyarosítottad meg, hacsak ők téged meg nem magyarosítottak.

6. ) És most figyelj kedves Józsi barátom, mert egy tömör akkordban gyönyörködhetsz. (Ne mond, hogy nem tudok fötyölni.) S ez az akkord a te újságírói dicsőségedet zengi.

Hogy paedogiai és újságírói talentumodnak forrására bukkanjak két nap és két éjjelen át böngésztem.

A tanügyi lapokban nyomát sem találtam