Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-12-07 / 49. szám

VI. évfolyam.

Mátészalka, 1911. december 7.

49. s».

Társadalmi és közgazdasági hetilap.

A „MÁTÉSZALKA JÁRÁS JEGYZŐI EGYLETE“ HIVATALOS LAPJA.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN.

. Szerkesztőség és Kiadóhivatal

Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán.

Felelős szerkesztő:

Főszerkesztő:

Egész évre Fél „ - Negyed „ Előfizetési ér:

8 kor

Nyilt-tér sora 40 fillér.

Dr. Barta Ignác

Dr. Dienes Dezső

* »- 2 ,

Hirdetési dijak előre fizetendők.

Egyps szám ára 20 fillér.

Az „önkéntes tűzoltó egyesület“ csődje,

A múlt év tavaszán életre kelt, a hamvaiból megélelmedett önkéntes tűzoltó e- gyesület. Nem akarjuk az érdemet magunknak tulajdonítani, hogy ez is a mi általunk megindított hírlapi tevékenységnek a következménye. Mi ugyan a tűzoltói kérdésnek nem ily megoldása mellett kardoskodtunk, de azt is örömmel fogadtuk, mert u- tóvégre is nem az volt a fő cél, hogy a mi álláspontunk diadalmaskodjék, hanem, hogy egy oly nagy község mint a mienk, ne maradjon tűzoltóság nélkül.

Bár előre sejtettük amint azt annakidején bőven ki is fejtettük, hogy az önkéntes tűzoltóság nem fog áliani hivatása magaslatán, mégis megdöbbenéssel kell most összes feltevésünket beigazoltnak látva megállapítani az önkéntes tűzoltói intézmény teljes értéktelenségét, teljes csődjét.

Miként arról híreink között beszámolunk, községünkben a múlt hóban két tüzeset is volt. És pedig mondhatni mindkettő oly veszedelmes körülmények között, hogy méltán lehetett tartani igen nagy a- rányu tűzvésztől. S ezzel a lehetőséggel tudott-e, avagy ha tudott, számolt-e a tűzoltó egyesület ?!! ? Nem és százszor nem. És most igen tisztelt olvasóink egy kis figyelmet kérünk, mert száraz tényeket sorolunk fel.

A múlt hét csütörtökjén éjjel megkon- dulnak a vészharangok, s az éjjeli örök riadót fújva vonulnak a tűzhöz, felriasztva álmunkból azokat, de csupán azokat a kik a tűzhöz való vonulásuk útjába estek, a város egyébb részein a lakosság nyugodtan alhatott tovább arról, hogy az éjjel tűz volt csak reggel értesülhetett, (mint jó magam is,) mert az általános riasztó elmaradt. Másnap élénken érdeklődve a vész után, megtudtam a következőket.

A tűzhöz kivonult 5 azaz öt önkéntes tűzoltó. Ez képviselte, ismételem képviselte a tűzoltó egyesületet. Szerintünk ugyanis 5 ember alkalmas arra, hogy egy tűzoltó egyesületet képviseljen, de arra nem, hogy

egy hatalmas gyári tűzzel szembe tudjon áliani. Nem is az önkéntes tűzoltó egyletnek dicsőségére Írjuk fel, hogy a tűz ügyesen és nagyobb fokú anyagi kárt elhárítva, lokalizálva lett, hanem Gráf Lajos gyári főgépész erélyességének és tevékenységének, a ki a gyári munkásokkal éppen ott fejtette ki a legnagyobb munkát, a hol a legkönnyebben lehetett elejét venni a tűz tovaterjedésének.

Kell e már magához ehez a tényhez egyébb is? Nem kell. Mert éppen azárulja el legjobban azt, hogy az intézmény nem életképes, hogy az önkéntes tűzoltók önként nem vonultak ki. Nem volt ott a főparancsnok, de minek is folytassam a távollevők névsorát. Öt kivételével nem volt ott tűzoltó. Mit érünk mi azzal, haA)-ban tűzoltó főparancsnokot, B)-ben alparancs- nokot, C)-ben szertárnokot, D)-ben első tisztet, E)-ben csővezetőt stb. tisztelhetünk, ha sajnosán azt kell tapasztalnunk, hogy vész idején, a mikor baj van a szörnyű kivilágítás dacára sem tudunk megszámlálni 5-nél több tűzoltót.

Vártuk, hogy ezen maga a tűzoltó fő- parancsnok fog legjobban megütközni s másnap a kezébe adott hatalommal élve szigorúan elfog járni a mulasztottakkal szemben. De sajnos ebbeli várakozásunk meddő maradt, sőt tovább megyek, az önkéntes tűzoltó egylet figyelme nem terjedt odáig, hogy a község által gondjára bízott szereket a tűz után össze szedje és rendbe hozza. Nem akadt senki az éjjeli őrökön kívül, (akiknek ez utóvégre nem is kötelességük, de nem is értenek hozzá,) hogy a tűzoltó szereket ismét használható állapotba hozza. így történhetett meg, hogy pár nap múlva a város kellő közepén keletkező tűzhöz nagysokára előhúzott fecskendőt itt-ott egy félórai küszködés után lehetett csak működésbe hozni és hogy csak akkor derült ki, amikor a legnagyobb volt a baj, hogy több tűzoltó szer még a három nap előtti tűznél felejtődött.

Ennél a tűzesetnél ugyan itt volt a főparancsnok is, de ekkor meg az a kellemetlen eset állt elő, hogy nem volt csővezető s ezt már igazán önkéntesen, hirtelen önkéntes tűzoltónak s csővezetőnekfelcsapott lelkes egyéneknek kellett pótolni.

Aztán meg az a fejetlenség, zűr-zavar, a mi magát az oltást is jellemezte, elég tiszta képet nyújtott arról, hogy itt a tűzoltóságot komolyan senki sem veszi, talán még maguk a tűzoltók sem.

Nincs itt szó elvek diadaláról és bukásáról, ép azért ne vegye érzékenyen senki azt a mit a közérdek szempontjából itt mondottunk. Nekünk igazán mindegy, hogy a tűzoltásról való gondoskodás mily formában történik, de abba már aztán bele szólunk, hogy ez a gondoskodás miképpen történik nem marad-e meg csupán látszatnak.

Ha vadászni akarunk menni nem fogunk a vállunkra akasztani egy játék szélpuskát, hanem a jó fegyverhez a legnagyobb gonddal löveget készítünk s megtanulunk a fegyverrel bánni s lőni.

Nem gyermek játékról van itten szó, hanem valamennyiünk anyagi s személyi biztonságáról. Ép azért felhívjuk úgy a köz, mint a hatóságok figyelmét az általunk vázolt körülményekre, s bármi módon ez áldatlan helyzet javítását kérjük. Ha pedig még mindig úgy gondolják azok a kik velünk ellenkező nézeten ezt a mai állapotot alkották, hogy a hibák kiköszörülhe- tők, javíthatók, s hogy az önkéntes tűzoltó egyesület működés-képessé tehető s ezt rövidesen el is érik, mi ennek csupán ö- rülni fogunk; de — s itt már eleve megnyomjuk a szót — ez aztán úgy legyen; mert itt nem arról van szó, hogy egyesek hatalmi köre bővül-e vagy szűkül, hanem a község lakóinak személyi- és anyagi biztonságáról.

itzt