Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1911-06-29 / 26. szám
2. oldal. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE 1911. június 29. igen változatos irányzatokkal. Mert a mi népünk nem elég érett még a nyugat kultúrájának élvezésére, szellemileg, értelmileg nem elég fejlett. Már pedig annak, ha egy nemzet nem fejlett eléggé értelmű és gondolkozásig akkor mi lesz nála az eredménye az egyébb- ként frissítő lelket, testet üdítő kultúrának? Az emberek mohón neki esnek az újdonságoknak, egyszerre akarnak mindent ab- sorbeálni s nem tudnak mindent megemészteni. Nem lévén képes agyuk arra, hogy azt a teméntelen sok újat okosan feldolgozza, hát nem dolgozza fel. Itt aztán előtérbe lép az értelmi fejlettség. Aki kellő intelligenciával bir, az megtudja különböztetni a jót a rosztól, de aki nem bir ilyesmivel, sokszor a szemnél csillogóbb rosszat választja s dolgozza fel egyénisége szerint. Ennek aztán holtbizonyos következménye, ha plane ezek az értelmi nullák vezető szerephez jutnak (például születésük révén) hogy valósággal megmételyezik az egész társadalmat. Az emberi fizikum úgy van a természettől felépítve, hogy rósz iránt fogékonyabb, mely többnyire tetszetősebb köntösbe is van burkolva, mint a jő iránt, A vezető embereket pedig az alsóbb rétege a társadalomnak többnyire utánozni igyekszik, így aztán, ha ezek a vezető emberek a fentebb említett értelmi nullák is egyúttal, deformálják lassan-lassan az egész társadalmat. Az emberöltőkön át tartó deformáló hatás aztán rányomja bélyegét az utódokra. Mindjobban és jobban elszigetelődik az emberek gondolkozása s mindjobban eltáKiSSINY HUSeSSKAM . . • Két kis karodat nyakamra fontad. — Csókolj csak, csókolj! Ha könnyet látsz is néha szememben, Azzal ne gondolj. —Jer csak, csevegjünk. Hol volt, hol nem volt. — Mesélek, szentem . . . — Kicsiny hugocskám, ölelj csak engem, Szeress csak engem. Hallgasd, csak hallgasd, egy néniről fog A mesém szólni: Szeretett volna zengő madárral Ö is dalolni, — Gerle bugását, lomb susogását Hallgatni csendben . . . — Kicsiny hugocskám, ölelj csak engem, Szeress csak engem. Szeretett volna tavaszban járni, Virágot szedni. Fészekre szálló dalos madárként Ö is szeretni — 5 pelyhes fiókák játékát lesnt Árnyas berekben . . . — Kicsiny hugocskám, ölelj csak engem, Szeress csak engem. Oh, de hiába járt a világba. Várva, keresve: Fekete nagy csend néma világa Körül övezte — Bilincsbe verte, börtönbe zárta volodnak az embernek az ideális társas lénynek a forgalmától. Így lesz aztán a kultúra, a materialistikus társadalom kialakulásának főtényezője és oka. Hogyan lehetne visszatérni az ideális társadalomhoz, hogyan lehetne megszüntetni ezen okokat? Egyszerűen úgy, ahogy a roszhoz eljutottunk. Ha azokat, akiket a mai nagy társadalom követ, utánoz, nemesebb kultur érzésekkel telítenék már kora ifjúságuktól kezdve, elérnők lassan-lassan azt, hogy visszatérnőnk, vagy legalább meg- közelitenők a társas lények társadalmát. Lassan-lassan elenyésznének a társadalmi korlátok, ledőlnének a válaszfalak, s a születésük által vezetők helyét elfoglalnák az ész aristokraták. Ez már relative hibáktól ment s relative ideális társadalom lenne. Közigazgatás. EGY ÉVES ÖNKÉNTESEK FIGYELMÉBE. A sorozások befejeztével felhívjuk mindazoknak a védköteleseknek figyelmét, akik egyévi önkéntesek gyanánt besoroztattak, arra, hogy a- mennyiben egyéni hajlamaik, nyelvismereteik, családi viszonyaik vagy egyéb okoknál fogva beosztásuk tekintetében különös kívánságaik vannak, saját érdekükben idejekorán érdeklődjenek illetőségi helyük járási főszolgabiróságánál. városokban a katonai ügyosztálynál, vagy hadkiegészítési kerületi, illetőleg a honvéd kiegészítő parancsnokságnál az iránt, hogy korosztályuk és sorszámukhoz képest hová nyernek beosztást, mert erről behivójegyük kézbesítése előtt, a mi rendszerint csak szeptember hó Közepe táján történik meg, külön hivatalos értesítést nem kapnak. Az igy megtudakolandó beosztásuktól eltérő más beoss.tásra vagy áthelyezésre irányuló kérelSzegényt kegyetlen . . . — Kicsiny hugocskám, ölelj csak engem, Szeress csak engem. Nem hallja ö már harang zengését, Madarak szóját, Száz lakat őrzi kinyilhatatlan Börtönajtóját . . . így szenved titkon s igy fog meghalni Örökös csendben . . . — Kicsiny hugocskám, ölelj csak engem, Szeress csak engem. Mesémnek vége. Ne busulj rajta, Kicsi virágom! Hol volt, hol nem volt, tán nem is élt ő Itt, e világon . . . Nevessünk rajta, — ne nézd ha könny is Ez a szememben . . . — Kicsiny hugocskám, ölelj csak engem, Szeress csak engem. Krüzselyi Erzsiké. Naplótöredék. Junius 7. Tegnap este, amikor Mari, a szobalányunk az ágyamat vetette és én becsaptam Magyarország földrajzának iskolai kézikönyvét, kinyílt a szobám ajtaja s belépett rajta az édes apám. Kisirt szemeivel nagyon szomorúan nézett reám. Megfogta a kezemet, magához vont és megcsókolta az arcomat. meiket saját jól felfogott érdekükben ne halasszák arra az időre, mig behivójegyük kézbesittetik, mert akkor kérelmük teljesithetése az idő rövidsége miatt könnyen kétségessé válhatik, hanem ily tárgyú kérelmeiket mielőbb, mindenesetre azonban még augusztus hó folyamán nyújtsák be a honvédelemügyi ministeriumhoz. Ezt a figyelmeztetést annál inkáb megszive- lésre ajánljuk az érdekelteknek, mert ezáltal sok kellemetlenségtől és fölösleges kiadásoktól is megkímélhetik magukat. Nyílt kérdés a „Mátészalka“ szerkesztőségéhez. A „Mátészalka“ ez évi 25-ik számának „Községi ügyek“ cimü cikkében, melyet a feletti örömmámorában ir, hogy a tűzoltói kérdés megoldásában „oroszlán része“ van (mi ugyan sehogy- sem tudjuk elképzelni, hogy miért volna az oroszlán rész ép a „Mátészalkáé“) többek közöttannak ad kifejezést, hogy azért is örvend a tűzoltói kérdés ismeretes megoldásának, mert ezáltal sikerült megakadályoznia azt, hogy a köteles tűzoltóság létesítésével egyesek hatalmi köre még szélesebbé tétessék, továbbá azt Írja, hogy az önkéntes tűzoltóság meg nem nevezettek (mások) által hatalmi érdekből lett ellenezve. Sok alaptalan támadást elnéztünk szótlanul, melylyel laptársunk kedveskedett, úgy egyeseknek, mint hatóságoknak. Ez a mostani támadás azonban minden türelmünket legyőzött, főleg azért mert bár a cikkben senki megnevezve nincsen, felette alkalmas a cikk arra, hogy azt magunkra vegyük és pedig azért, mert mi voltunk azok, akik lapunkban a tűzoltói kérdés megoldását sürgetve, mint leghelyesebb megoldást, a köteles tűzoltóság felállítását proponáltuk, továbbá azért, mert főszerkesztőnk és felelős szerkesztőnk egyúttal közhivatalnokok is, sőt mi több a rendőrhatóság tagjai, azaz annak a hatóságnak a tagjai, amelyiknek feladata — többek között — hatósága területén a tűzrendészet fejlesztése és ellenőrzése is. Mindennek dacára addig, mig ez irányban — Szegény kis fiam, mondotta, te ugyan hamar megtudod, hogy mi az árvaság. Ránéztem az apámra, s látva könnyes szemét, én is zokogásban törtem ki. — Mi baj édes jó apám, miért sirsz? Talán anyuskám nem jól érzi magát a nagymamánál ? Apám még jobban elszomorodott, most már egészen magához ölelt és sírva, minden szót szinte tördelve beszélt. — Kis fiam, te okos gyermek vagy, te megérted, azt amit mondani fogok, Édes anyád, drága jó édes anyád nincs többé. Ma délelőtt meghalt a nagymamánál, a hol azt hitte, meg fog gyógyulni. Kétségbeesetten borultam az apám vállaira és sírtam sokáig. Sirattam az én szép, jó, drága édesanyámat, aki annyiszor tartott a karjai közt. aki mindig bánatos volt, ha engem és a nénémet látott. Akkor nem értettem meg a bánat okát, most már tudom, hogy minden pillantásával, a- melylyel végig simogatott bennünket, búcsúzott tőlünk gyermekeitől. Két év óta folyt már ez a bucsuzkodás, amig aztán elvitték tőlünk a nagymamához. Most már tudom, hogy miért vitték el. Hogy ne ott haljon meg, ne ott sóhajtson u- tolsöt, ahol olyan nyugodt, boldog és elégedett volt. Elsírtuk bánatunkat apámmal, aztán sokáig szótlanul ültünk egymás mellett. Majd nyílt az ajtó, s Mari, a szobalány jelentette, hogy a ruhák be vannak csomagolva. —. Megyünk fiam, mondotta apám. megyünk
