Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-06-29 / 26. szám

3. oldal. látlelet szerint legalább 15 napra lesz szükség inig Tóth testének folytonossági hiányai elmúlnak. A párbajnak persze a járásbíróság előtt lesz illő befejezése. Statisztika. Születtek junius hónapban : Pa- rag Béla ref., Maczinkó József gkath., Feldman Leona izr., Szabó Erzsébet ág. ev. Porcsák Sán­dor gkath., Nagy Zsigmond ref., Demeter Julián­ná ref., Puskás Juliánná ref., Vajda Sándor rkath., Varga József ref., Csobi Juliánná ref. Halva szü­letett 2 fiú egy . leány. Meghaltak junius hónapban : Kulcsár József- né szül. Bétéri Mária gkath., Filep Sándor ref., Szabó Józsefné szül. Ványi Róza ref., Lengyel Borbála ref., Veres József ref., Danó Éva ref., Ká­dár István ref., Szabó Borbála gkath. Házasságot kötöttek junius hónapban: Mi- cza Mihály gkath.—Kovács Erzsébet ref., Tardi György—Kádár Irma ref., Szabó Lajos—Gere Borbála ref., Zubály Mihály rkath.—Rinyu Zsu- zsánna gkath., Csonka József—Varga Márthagkath. és Hunti Lajos—Mátyás Mária ref. A „titkos rendőr.“ F. hó 26-án éjjel hóna alatt hegedűjével jött felfelé Csiki Gyula a hely­beli első zenekar karmestere, amikor hirtelen e- lőtte termett Kovács György személyében a tit­kos rendőr. Hivatalos komolysággal felszólította Csíkit, hogy kövesse, mert parancsa van arra, hogy őt előállítsa. Csiki megijedt s engedelmesen kö­vette a detektív urat. így mentek, mikor a köz­ségháza közelében szembe találkoznak Kereskényi rendőrbiztossal, a ki a detektív urat leleplezte s a szegény karmestert megnyugtatta. Az esetnek a járásbíróság előtt lesz folytatása, ahol Csiki Ko­vácsot feljelentette. Lakodalom cigány mellett. Öküritón, a a tüzkatasztrófa óta cigány nélkül lakodaimaztak az emberek. Szomorúan, lehangoltan mentek az ifjú párok az esküvőre. S gyakran mentek, majd­nem minden napra esett egy szomorú esküvő. Mert a szomorúság hozta össze az ifjú párokat. A közös bánat, a közös részvét. Egymásra néztek a gyászoló emberek, lányok, asszonyok s könnyek között született meg az a sokat mondó pillantás, mely másutt jókedv és hangos mulatás között — Te ... te tacskó, te beszélsz igy. Igen én. Megölöm ébren, almában, ott a hol találom. Ezt tudja meg. A szép hatalmas asszony elhalványodott, sarkon fordult, s kiment a szobából. Közelgett az ebéd ideje. Feldúlt arccal, vi­harzó lélekkel jártam-keltem az ebédlőben s gépi­esen mormoltam ezt a szót; »megölöm«. Amint az asztalkörül jártam, zsebemhez nyúltam s megta­láltam benne az üveget, amelyet a gyógytári szol­ga adott át. Az üveg felírása ez volt: — Arzenikum. Embernek méreg állatnak orvosság. Ei hát legyen méreg valakinek, aki feldúlta boldogsá­gunkat, aki tönkre teszi a jövendőnket. Mostoha anyám pohara vízzel tele töltve az asztalon állott. Az arzenikumból kivettem a jegecet s beledobtam a pohárba. Ebben a percben kinyílt a szomszéd szoba ajtaja, s belépett rajta az anyám. Én pedig mint akinek egyszerre vágják ketté az életerét, hang nélkül eszméletlenül rogytam a padlóra. Október 25. Két hétig feküdtem ideglázban. Amidőn elő­ször nyitottam ki a szememet, mostoha anyám és húgom egymást átkarolva állottak ágyam mellett. A rettenetes dráma, amelynek majdnem szo­morú áldozata lett az aszony, összehozta a két ellentétes lelket. Boldogan mosolyogtam, aztán visszahúztam fejemet a takaró alá. Lám, lám, néha az arzeni­kum is gyógyszer. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE hozta össze a sziveket De az idő a legjobb gyógyír minden fájdalomra. Mindennap letörölt egy könyet szemekből. Az élet mindennapi gondja mindinkább vastagabb réteggel borította be azt a tátongó sebet, melyről azt hitték, sohasem fog begyógyulni. Lassanként lekerültek a gyászkendők, mosolyogtak a könyező szemek és nótára nyíl­nak a fájdalomtól vonaglö ajkak. Vasárnap, folyó hó 25-én volt a Sándor József esküvője. A cigány húzta és táncra perdültek a párok, mert azt mondta Sándor Józsi, hogy ő nem szerzetes — örökké nem taithat a gyász és a cigánynak is él­ni kell. A magánvizsgálatok f. hó 23-án délben fejeződtek be a polgári iskolánkban. Az öt napig tartó vizsgálaton a különböző osztályok tantár­gyaiból 24 magántanuló vizsgáltatott meg. Ezek közül az írásbeli vizsgálaton 1, a szóbeli vizs­gálaton pedig 14 tanuló megbukott, mig sikerrel mindössze 9 tanuló vizsgázott. A tanév záró ünnepséget f. hó 29-én csütörtökön tarja meg a polgári fiúiskola. Ezen, szülők és tanítók előtt egyaránt kedves és szim­patikus ünnepségnek sorrendje a következő: 1.) „Himnus az éjhez“ Bethoventől. Énekli a tanuló ifjúság. 2.) „A fogoly lengyel“ Csengeri G.-tól szavalja Gál Endre. 111. oszt. tan. 3.) „Boka ke­sergője“ Zsadányi A.-tól. Hegedűn előadja Med- zihradszky P. tanár, zongorán kiséri Keller A. ta­nár. 4.) Jutalmak kiosztása. 5.) „Lágyan cseng az est harangszó“ Krutvertől. Énekli a tanuló-ifjuság. 6.) „Krampusz király“ Ábrányi E.-től. Szavalja Arnd Sándor IV. oszt. tan. 7.) Bucsuzás a IV. osztályú tanulók részéről. Elmondja Medzihradsz- ky Aladár IV. o. tan. 8.) Igazgatói beszéd. 9.) Magyar népdalok. Énekli a tanuló-ifjuság. Az ün­nepélyre, mely délelőtt fél 11 órakor kezdődik ez utón hívja meg a tanártestület a szülőket és az iskola barátait. Színészet. F. hó 28-átöl körülbelől négy héten keresztül Krasznay Ernő színtársulata fog szerepelni városunkban. Első nap Lehár és Wil- ner: Cigányszerelem c. operettje került színre. A heti műsor a következő: Csütörtükön színre kerül Az ezred apja, pénteken: Kiscukros, szom- batou: Sas fiók, vasárnap: Tatárjárás, esetleg Cigányszerelem. Jóváhagyott alapszabályok, mint értesü­lünk a nagyméltóságu kereskedelmügyi m. k. mi­niszter a mátészalkai járási ipartestület alapsza­bályai jóváhagyási záradékkal már elláta — és azokkat a vármegyei közönségéhez le is küldte. — Így rövid időn belül az ipartestület műkö­dését megfogja kezdeni. A mátészalkai önk. tűzoltó egylet F. év junius hó 27-én d. u. 5 órakor rendkívüli il­lést tartott az egylet működésének megkezdését illetőleg. Az egylet működő tagjai julius hó 2-án délután 3 órakor a község tanácstermében teszik le a parancsnokság előtt az előirt fogadalmat, a mely időtől az egylet meg is kezdi működését. E- zen ülés határozatából kilolyólag Földes Jenő se­géd tiszt kéretett fel az országos tűzoltó szövetség által Budapesten létesített szaktanfolyamon való részvételre, ki is a tűzoltó egylet szervezése, s általában való a tűzoltással járó kötelességek el­sajátítása végett julius hó 1-én Budapestre utazik. Gyufaoldatot ivott. Herceg Józsefné ko- csordi lakos f. hó 26-án összeveszett valamin a szomszéd asszonynyal s e feletti elkeseredésében gyufa oldatot ivott. A kivitt orvosi segély gyomor mosást akart alkalmazni, de Hercegné ellenkezett, úgy hogy majdnem erőszakkal kellett a gyomor­mosást alkalmazni. Állapota válságos. Lopás. Kellemetlen vendége volt f. hó 23-án Tóth György sárgaházai tanyai lakosnak, Huszti Miklós 25 éves nyírvasvári-i lakos személyében. Mig Tóth a mezőn dolgozott álkulcscsal felnyi­1911. junius 29. tóttá a lakást s Tóthnak több rendbeli ruháját 67 kor. értékben ellopta. A tettest a csendőrség elfogta. Mozgósítási szakközegek rendszeresíté­se. Az esetleges mozgósítás akadálytalanul törté­nő végrehajtásának biztosítása végett a honvédel­mi miniszter körrendeletét intézett a megyéhez, melyben a mozgósítási munkálatok szakszerű ösz- szeállitásának kérdését olyképen oldotta meg, hogy minden törvényhatósághoz egy szakközeget (hon­védtisztet) osztott be, akiknek kötelességévé tette az előmunkálatoknál való segédkezést. Szatmár- megye szakközege Kulcsár Károly százados, aki működését nemsokára meg is kezdi. NYILT-TÉR. (E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.) Nyílt levél. Tekintetes Zoltán László urnák Tunyog. Kedves Laci bátyám! Engedj meg, hogy az engemet ért gyanúsí­tást illetőleg e hó 15-én kelt válaszod ki nem elégítvén, kénytelen vagyok a nyilvánosság előtt nyilatkozni, az ügy érdemére egyben tévedéseidre szives figyelmedet felhívom. E hó 11-én reggel midőn a pap választás előtt Lányi Dezső házánál találkoztam veled, te ezzel fordultál hozzám : „Hallom, hogy te is Le- övey ellen vagy s mindent elkövetsz Batta mel­lett. “ Ezen kijelentésed folytán tisztában voltam azzal, hogy ismét valami rósz akaratú gyanúsítás keverte bele teljesen érdektelen személyemet a vá­lasztási áldatlan harcba; a feleletem ez volt; „Mond meg Laci bátyám annak, akitől ezt hallottad, hogy tisztességes ember nem terjeszt alaptalan rágalmakat másról, különben felteszem rólad, hogy tudomásomra hozod, kitől hallottad azon rágalmakat. Én a választásba bele nem a- vatkozíam, mert arra nem is tartottam magam il- letékesnek.“ Én ezek után azzal távoztam, hogy a temp­lomba megyek. Tehát az első tévedésed ott van, a mikor azt irod, hogy én azzal távoztam miként haza megyek. Azt állítod, hogy az én magaviseletem gya­nússá vált, mert én azt mondottam állításod sze­rint a választás előtt, hogy haza megyek s a vá­lasztás eredményének kihirdetése után a tanító úrral az iskola előtt állva kedélyesen nevettünk. Hát ez nem felel meg a valóságnak, mert sem én sem Szabó László tanító barátom nem nevet­tünk a bukáson, s hogy mily hatással volt mind­kettőnkre a választási eredmény, azt a jelen vol­tak igazolhatják kikkel együtt vártuk a választás, eredményét. A való igazság, az, hogy én nekem a sza- mosszegi lelkész választásban semmi részem sem volt, én semmit nem is tehettem volna, nem is tarthattam arra magamat illetékesnek. Leveled további részére az a megjegyzésem, hogy én távolról sem szándékoztam személyedet sérteni, hiszen arra nincsen okom, csak azt vet­tem rósz néven, hogy te egyoldalú informátió a- lapján előzetes meggyőződés előtt meggyanúsítot­tál s pláne egy bizalmas beszélgetésre alapítottad azt s most a mikor igazolásra akarom felhívni, azt irod, hogy nőtől hallottad, hát nem nevezhe­ted meg. Hogy az én viselkedésem a választás napján gyanús volt-e, azt a jelenvolt érdektelen úri emberek igazolhatják. Végül még annyit, hogy ez nem akar sze- recsen mosakodás lenni, hiszen arra szükségem nincsen, de annyit kénytelen voltam az igazság érdekében nyilvánosságra hozni mert — és ebben azt hiszem egyet értünk — a legelitélendőbb do­log valaki személyét alaptalanul ily gyanúsításba keverni. Van bennem annyi férfiasság, hogy bár­mit nyíltan cselekedjem s ha célomat el nem is érem, sohasem tudnám a magam tehetetlenségét a más alaptalan meggyanusitásával palástolni. Szives üdvözlettel tisztelőd Nagydobos, 1911. junius 20-án Görömbey Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents