Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-04-27 / 17. szám

ÍP11. április 27. 3. oldal. * A képviselő testület közgyűlésén a képviselő tes­tületi tagok majdnem kivétel nélkül jelen voltak s a gyűlés mindvégig érdekes volt. Tisztelt Szerkesztőség ! Egy szives kérelemmel vagyok bátor alkal­matlankodni, hogy címhez intézett levelem egész terjedelmében közölni szíveskedjék. Nevezetesen a legutóbbi országgyűlési kép­viselő választásnál, engém ért a kitüntetés — és reám uézve baleset, hogy a kerület választóinak bizalma" csekély személyemmel vitte diadalra a Kos­suth'párt zászlaját. ‘ Ebbe nem tudott bele nyugodni, Mándy Gyuja; Képes Gyula, Rácz István, Mándy Zsig- mohd, ifj. Oláh István, ' Eölyü's Lajos, Steifer Jó­zsef, Minyu János, Mándy József,- Bábel József, Eölyüs Isfván, Csigái János és Cs. Oláh Ferenc, összesen J3 'mátészalkai lakostársam, választó jDolgár, mért sem országos, sem helybeli politi­kájuk nem egyezik az én nézetemmel, miután vi­lágéletükben mindég azt tapasztalták, hogy én é- des hazánk és szülővárosunk érdeke ellen dol­gozom, ahol módom van rá. A petíciót beadván elrendelték a tárgyalást, mert minden elgondolható, nem is mondhatom mifélét állítottak rólam, barátaim és elvtársaimról. A tárgyalás 6 napig tartott Budapesten. A tárgyalás folytán elrendelték a vizsgálatot, mely most a münka idején vágy 300 választó társamat fog megörvendeztetni egy-egy félnapos kihallga­tással. Ezek után az a szives kérésem a tisztelt polgártársaimhoz, hogy miután ez a vizsgálat e- setleg hónapokig fog eltartani, mert május hó 6-án fog e célból Olchváry kir. táblabiró ur ki- szállani, szíveskedjenek úgy türelemmel lenni ü- gyes-bajos dolgaikkal, melyekben engem tisztelnek meg bizalmukkal, mig az Ítéletet meghozza a Curia ezen petitió ügyében, vagy pedig szíves­kedjenek fent nevezett 13 választó polgárhoz for­dúlni, kik bizonyára módot tudnak majd rá, hogy, hogy intézzék el a választó polgárok jogos és méltányos kéréseit. Teljes tisztelettel Mátészalka, 1911. április 25. Szálkái Sándor. ít : • A képviselő ur kérésének, készséggel teszünk eleget, mert hiszen a petíció tárgyalása néni csak ő neki, hanem mint látni fogjuk igen sok embernek ad majd annyi dolgot, mely miatt saját dolgait is kénytelen lesz háttérbe szorítani, különösen most a mikór a mezőgazdasági munka annyira szorgos, annyi száz szorgos munkáskéz bizony elég kár ha kénytelen lesz a munkából távol lenni. A szerk. MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE. CSÜTÖRTÖKI STRÓFÁK . . t : Miről zengjen, miről dalom Mikor 'emészt'a fájdalom. Azt sem tucjom, mit csináljak, Azt sem melyik lábra álljak ? Egész nap csak járok kelek, Nyugtot egé§z nap nem lelek Szakadásig fáj a szivem, Miért i§ ver úgy az Isten ? Hogyha csak úgy rágondolok, Milyen borzasztó egy dolog, Hogy holnap, jaj, úgy irtózom : Szabdalgatják az én adóm. Ecsedi Kokó. HÍREK. Eljegyzés. Tóth Irmuska helybeli tanítónőt eljegyezte Károlyi Szilárd temesvári felsőbb ipar­iskolai tanár. ’ Előléptetés. A nagykárolyi m. kir. Pénzügy­igazgatóság Eless Béla helybeli m. kir. adótisztet a XI. fizetési osztály II. fokozatába léptette elő. Közigazgatási bizottsági tagságra Do- mahidy István nem, reflektálván, a mit bizonyára széles körben vesznek sajnálattal tudomásul. — Szuhányi Ferenc a csengeri kerület országgyűlé­si képviselője és Szálkái Sándor kerületünk orszá­gos képviselője a komoly jelöltek. Tekintettel a- zonban arra, hogy a legutóbbi közigazgatási bi­zottsági tag választáson Szálkái csupán 1 szavazattal maradt kisebbségben azt hiszszük, hogy ez alkalommal megválasztása bizonyosra vehető, akiben a bizottság egy igen tevékeny tagot nyerne, a ki járásunk érdekeit a múltban is mindég szivén hordta, mint a közigazgatási bi­zottság egyik tagja, a honnan csak a legutóbbi választáskor maradt ki. Menhelyvezetőnők. A Széchenyi Társulat igazgatósága az általa fenntartott illetőleg segélye­zett menhelyek vezetésével járásunk községeibe a következők bízattak meg: Fábiánháza: Fekete Katalin, Gebe: Fekete Mária, Gyűrtelek: Komo- róczy Sarolta, Hodász: Bányai Elza, Jármi: Paulovics Erzsébet, Kocsord: Jakab Katalin. Nagydobos: Kováts Juliánná, Nagyecsed: Szabó Ilona, Ayircsaholy: özv. Bakos Istvánná, Nyírcsá­szári: Dohovits Borbála, Nyirparasznya: Dob- ránszky Anna, Nyirmegyes: özy. Hetei Gyuláné, Olcsva : Bereczky Ida, Olcsva-Apáti: Kosa Mária, Ópályi: Szudey Teréz, Papos: Vargha Mária, Szamoskér: Ko,csár Erzsébet, Szarnosszeg: Komá­rom y Lenke. A petíció tárgyában a vizsgálat, melyet tudvalevőleg Mándy Gyula és 1.2 társa adott be, megválasztott képviselőnek Szálkái Sándorválasz- tása ellen, mint értesültünk a jövő, h,ó, 6-án veszi kezdetét. A vizsgálat vezetésével a kúria Olchváry debreczeni táblai bírót bízta meg. Dr. Róth Ferenc a beteg törvényszéki el­nök állapota a gyógykezelő tanárok kijelentése szerint a javulás utján van, amennyiben láza meg­szűnt és étvágya megjött. A nagykárolyi ipartestület jubileuma. A nagykárolyi Ipartestület létesítésének a f. évben lesz a 25-ik évfordulója. A jubileumot zászlószen­teléssel egybekötött ünnepséggel fogják megülnj. A jubileumi ünnepség f. évi augusztus hó 27-én lesz. Vajon akkorára létesülhet-e a mi ipartestüle­tünk? Ha igen, úgy e szép ünnepségen a mi ifjú testületünknek okvetlen részt kell venni. A királyhoz mindenkinek, mindenkor szabad bejárása volt, de iyén rósz kedvében még soha sem volt a király, azért elhatározta, hogy röviden végez a tündérrel. Arébuszfejtő tündér kockás mellényt és sport sapkát viselt, hóna alatt bársonyszütyőt szoron­gatott, látszott, hogy egyenesen a zsinagógából jön. Ez a beszédes viselet azért volt előírva a rébuszfejtő tündér számára, "‘mert ezt az állást csak börzejártas bácsi vállalhatta el, miután ahoz spekulativ szellem kellett. Persze a rébuszfejtésből nem sokra lehetett menni, hát a rébuszfejtő mel­lékesen gabona liíerálással foglalkozott. A rébuszfejtő bizony észrevette a királyt a fa tetejében is (azért volt rébuszfejtő, hogy min­dent tudjon.) s felkiáltott hozzá: — Gut Morgen Majestét! Én vadjom itt 0 Seifensteiner Salamon, oztot okorok megtodni, hojd von-e még elodó tovolyi bóza? Nü persze oztot is todok, hojd van. A király esak annyit szólott erre: — Eredj, a feleségemnél a magtárkulcs. A tündér azonban nem tágított. Ha szobod todni mire fel mászott felséged o fáro? " A király bosszúsan felelte : — Nem látod, hogy itt terem a rózsa?Nem tudom mi a p'atvar fotgátta meg az eddigi rendet, látod, hogy semmi sincs helyén! A tündér eigondólkozott, bólogatott és só­hajtozva mondogatta' —‘ Ja, ja! Nü és felséged ennek az okáját nem tód? Ká Spur? Ober gor ká Spur? Nü, l-.-.c . .... . — i hát hojd, jü 0 krompli ohoz, hojd ő oz olmofán ledje ? Hojd jün oz, ogorko ohoz hojd ü 0 rózsa­fán) okoszkod ? Hojd jün oz olmo o csoposz fűidre ? Hát én megmodjorázok: Eztet sinálta sok sopán oz oj jószág kormánzó: 0 nodsákos hilfunsdorfi Protection breság! Ésmeklát felséged hojd mától kezdve epen oz orszgbon oz olmo zokodjon 0 fűidbe boj és o lekmokosop fákro öl fül 0 krompli mek 0 tűk és o lekszep hejre tolo- kogyo oz ogorka. És meklát hojd minten lesz mekforditvo és boldogoljék sok sopán o könyök- művészek és mintenki lesz nem ozon 0 helyen 0 hová 0 képességei, o hojlomo mek o todáso ütet rentel, honem 0 hová o protekción állít és. fok oz arszákpul oz orony mek oz ezöst mek o vos menni ki és^ oz odó mek a szekinsék mek oz er- külestelensik jönni pe és a kinek von pratektor annak esik csárdák és ménesek 0 levesipe, pele a kinek nincs pratektor annak esik sak sopán o ledjek mint eddik és fokják o népek imátkozni idj „És odj mek nekönk 0 mintennopi pratekto- runkai hojd megkeressönk 0 kenjerünket!“ A király lélekzet visszafojtva hallgatta a ta­pasztalt vén tündér szavait aztán elgondolkozya mondta; — Mondasz valamit Slajmi! Erre megszedett rózsacsokorral mászott volna lefelé, de ijedten vette észre, hogy lefelé csak esni tudna, de mászni nem, gondolt hát egyet, átkulcsplta lábaival a fa törzsét, kivette zsebéből a nőiesét s az arany crayonját és egy kiszakított lapra felirta a következőket: i ’ 1 '' ' ’ Kedves Seifensteiner! Ezennel kinevezem Öpt szigethooni belügy­miniszteremmé s előterjesztéseit elvárom. I. Aközérdek s. k. Egy másik lapra a köyetkező sorok jöttek: Kedves Hilfunsdorfi Potekció! Szigethoni belügyminiszterem _ előterjesztésére Önt a közügyek terén kifejtett felette eredményes működéséért ezennel kinevezem valóságos belső titkos tanácsosommá s Önnek az egyidejűleg a- lapitott könyökrend nagykeresztjét díjmentesen a- dományozom. I. Aközérdek s.k. Ezeket a lappkat az arany crayonnal együtt ledobta a fatetejéről a király s igy szólt: Samu fiam jegyezd ellen frissen ezt a két kinevezést; az egyikkel téged nevezlek ki kegye­sen az épen üresedésben levő belügyminiszteri állásra, a másikban azt a tökéletein Protekciót ne­vezem ki tanácsnokomnak (tudod muszáj vagyok vele), add át neki a kinevezést és mond meg, hogy valamelyik gazdasági irnokoip,at léptesse elő intézővé, amiért aztán azjóstasson el a tűzol­tókhoz, azoknak a főparancsnokát hívja el magá­val a közjegyzőhöz, ott tegyen nevemben 100000 koronás alapítványt a tűzoltó majálisok fedezésére, a főparancsnok nyomban léptessen elő egy sza­kasz szivattyúst mászókká s azok jöjjenek tüstént ide a Makszim létrájukkal és segítsenek le áfáról vagy ha ez terhökre volna lebocsátkozhatom drezdai módszer szerint csak kötelet hozzanak. Csak jól megérts fiam aztán siess mert nem hi­szem, hogy délig kibírom magamat a fán! Levél.

Next

/
Thumbnails
Contents