Mátészalka és Vidéke, 1911 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-04 / 1. szám

vannak szabályozva ezekre kitérnünk szük­ségtelen, legfeljebb megemlíthetjük még, hogy ezentúl méltányos esetekben a tanú és szakértői dijak a büntető biró által a tárgyalás alkalmával azonnal kiírhatók. Az uj szabályozás sok eddigi bizony­talanságot szüntet meg, egységet hoz a ren­dőri büntető eljárásba s annak alapossá­gát lesz hivatva megszilárdítani. Ha a bí­rák és az ügyészek a vádképviseletére hi­vatott összes társaikkal együtt a jogszol gál­tatás és a gyakorlati életviszonyok összhang­jának szempontját tekintik mérvadónak, akkor az a várakozás, a melyet a törvény- hozás ismételt felhatalmazásaival az uj sza­bályozáshoz fűzött bizonyára meg fog va­lósulni. Előfizetési felhívás. Tizennégy évi szünet után poraiból isméi feltámadva kér helyet a hírlapirodalomban e mos­tani számmal megindult helyi lapunk. Nem mérle­geljük mi azt, hogy van-e erre szüksége e város nak’ . . . hiszen mi ezt mint cime is mutatja — e. város és vidéke közönségének szántuk! — mi csak azt a helyet kérjük, s azt jogunk is van el foglalni, a melyet e lap tizennégy évvel ezelőt öt teljes esztendőn keresztül elfoglalt s betöltött1 Jogunk van e helyhez, mert e lap élt és vi­rágzott ! E lap szerkesztői és kiadója mindig pon­tosan megfelelt azon kötelezettségnek amelyet ma­gára vállalt a nagyközönséggel s az előfizetőkkel szemben,amikor elapot kreálták, meginditották. E lap nem bukott meg, mert nem pártolás de szerkesztő hiány volt oka csendes, természetes és becsületes halálának. Mig élt, évek hosszú során, büszkén s dia­dallal vitte elől a kultúra zászlaját, körüléje csopor­tosultak tömörültek e kerület színe és java,- mert e lapnak társadalmi szereplése mindenki által ki­fogástalannak tartatott. Abban a szellemben azon nemes intenti- októl áthatva támasztjuk fel amit már beköszön­tőnkben részletesen kifejtettünk és terjesztjük azt, hogy minden szép és nemesért, minden közérde­kű ügyért síkra szállunk, küzdünk, úri mivoltunk nemes, nem mérgezett fegyverével! Igyekezünk lapunk ez első számát lehetőség VISSZAEMLÉKEZÉS. Irta: Ujfalussy Amadil. Köszöntelek homokbuckás, gabonakalászos, akáclombos-most télhangulatos Nyírség! Köszön­telek, de csak gondolatban. Közel vagyok ugyan hozzád, fecskeiramlással hamarosan birodalmad­ba jutnék, s mégis messze, mert elszakadtam tőled s lábom mindörökre fekete földet tapos, nem verő­fényben csillogó aranyporondot. Innen küldöm hát hozzád szavamat. A zsen­ge gyermekagygyal még a te dimbes-dombos vilá­godban tanult betütevést arra használom föl, hogy hozzád szóljak. Feléd szál képzeletem- ez a csapodár pillan­gó- és illatba mártott akácszirommal nem egy képet rajzol elém rólad. Látom tavaszodat .... Mennyi költészet mekkora báj van akácvirágzásodban ! Csupa fehér­ségbe öltöztetett falvak, puha de üde szinegység- ben olvadnak bele a körülmagas levegőégbe, resz­kető kékségbe. A halmok alján -meg a horpadt ormokon keresztül futó utak mentén is, mintegy csupa hópihés fasorok húzódnak végig hollószir- mos fiatal vesszőerdők. ... Mennyi tömör fürt, virágmosoly, milyen édes- büvös illat, mámorral elegyes áhitat. Még a temető is barátságos külsővel cseréli föl lelket borzongató zordságát. Ünnepes mezben pihenő akácosa úgy csalogat, néma, de érthető MÁTÉSZALKA ÉS VIDÉKE szerint mindazoknak megküldeni a kiket műveltsé­gűknél fogva járásunk hirlapolvas.ó közönsége közzé számíthattunk, azon kérelmet intézve egyút­tal, hogy a kik lapunkra nem reflektálnak, azt kia­dóhivatalunknak visszajuttatni kegyeskedjenek, ne­hogy a lap tovább küldésévével felesleges kiadás okoztassék. Viszont azokat a kik a lapot megtar­tani óhajtják, kérjük a mellékelt postautalvány felhasználásával az előfizetési dij beküldésére. Ha netalán valaki a ki lapunkra igényt tart, tévedés­ből nem kapta volna meg kérjük azt kiadóhivata­lunknál megreklamálni. Mikor lapunkat ezen tulajdonképpeni első számmal, mely a régi „Mátészalka és Vidéke“ foly­tatása lesz, megindítjuk, munkálkodásunkhoz Isten segítségét s e járás szives anyagi és erkölcsi tá­mogatását kérjük egyben olvasó közönségünknek : Boldog uj esztendőt kívánunk. A Szerkesztőség. Közigazgatás. KÉPVISELŐ TESTÜLETI TAG VÁLASZTÁS. Városunk képviselőtestülete választás utján alakult tagjainak az 1908-910 évi ciklusra eső megbízatása lejárván december 31-én szükségessé vált, hogy a polgárság érzülete, hangulata uj választás képében kifejezésre jusson. így aztán akikazokat az elmúlt cikluson nem a közérdekében gyakorolták ezen meg- bizásadta jogukat, onnan betegyen s olya­nokat ameljen e megtisztelő állása, akik a bekövetkezendő három éves uj cikluson mindenkor a közérdekében s a haladási szellemében fognak ezen hivatásuknak megfelelni, akik nem fogják megakasztani városunk rohamos fejlődése okozta szük­ségletei kielégítését, hanem engedve a kor, haladás szellemének nemzárkóznak el sem­minemű olyan újítástól, avagy az olyan szük­ségletét kielégítése elől, melyek egy város fejlődésében mindenkor felmerülnek, meg­szóval, hogy talán még a boldog is érez valami különös megmagyarázhatatlan sóvárgásfélét odafe­küdni a lassan lepergő fehérség alá. De nem csak tavaszidőn akácvirágzáskor kedves a Nyír, szeretem hóviharos télen, vagy nyár jöttével is, amikor szelíden hullámzik a lej­tőkön gabona és a ringó kalász-tengert kedvtelt- igyekvéssel szegélyezi, tarkítja a piros zsenge liha, pipacs, a sok szende nefelejtskék, meg irigysárga oktondi kis virág. S milyen szépek az alkonyatok milyen lélek­bemarkoló a nyíri esthomály s annak csöndje, jól­eső némasága. Még kerékzörgés se hallik ám belehn’ a hangfojtó lágy talajba. . . A temető árka szélén üldögélve, hányszor néztem a lemenő napot, amikor érett méltósággal szántotta végig a színesedő égalját és még egyszer megcsillogtatta az ő sárga buckáit, előhozta az itt-ott szikes fielyek távolba fehérlő nyírfáit, s ibolyás árnyalatban játszi sugarakat fonogatott az akácok esti szélben libegő koronái. De szeretnék ismét odaülni gondolkozni mondjuk meg az igazat- kissé megfutamodni a ve­rizmus, górkijizmus, efféle- kényurasságok elől, s annak rendje-módja szerint, fiatalos mohósággal, együgyüséggel álmodozni. Pedig az ábrándképek »a fegyelmezetlen kép­zelet élősdi termékei«- igy szól a hires józan ész- megrészegitik az életről, emberről való fölfogást, ijem a valóság színében tüntetik föl a dolog lénye­gét szóval hazudnak. valósulni kívánnak még akkor is, ha ellen­zésre találnak, Reméljük, hogy azok akiket városunk polgárságának bizalma deczember 28-án 1911 év január 1-től községi képviselőtes­tületi tagokul választók, minden tettükben szem előtt tartják a közérdekét s kicsiny­eskedések nem fogják őket gátolni mun­kájukban, hanem minden tettük hü tökre lesz annak, hogy a város fejlődése érde­kében szükségeseién áldozatra is kész. A titkos szavazás deczember 28-án reggel fél 9 órakor kezdődött Péchy László főszolgabíró elnöklésével a városháza ta­nácstermében Este nyolcz óra előtt történt a beadott szavazatok alapján a választás e- redményének kihirdetése. Rendes tagokká választattak: Néma Mihály 345. id. Kerekes János, Csizmadia Mihály 320—320. ' Csizmadia István 319. Báthory György 313. SzőllőssyLászló 308. dl. Szokó r jzsef és Eölyüs Lajos 192—192. iff. Izsó Ferencz 189. Doby Antal 188. és Rác István 183 szavazattal. Póttagokká: Lőrinc István és Szabó Mihály 177—\7T$ Csizmadia Zsigmond és Radványi János 176—176 és Jeszenszky Sándor 175 szavazattal. Százon felüli szavazatott kaptak: Mán- dy Gyula Bergér Dezső, Tárnái Gyula, id. Váradi István, dr. Csató Sándor, Vasas András, Csizmadia Kálmán, Petróci József és Feldman Dezső. Százon aluli szavazatott kaptak: Tóth Bálint, Lengyel Péter, dr. Szepesi Károly, dr, Fuchs Jenő, Horváth Sándor, Dőri Ma­nó, Kálmán Eernő, SarkadyAntal, Literáthy Dezső, Csizmadia Lajos, Veres Lajos és Erdélyi Bertalan. De talán éppen ez kell nekem. Nem jő min­dég a színtiszta valóság. Fölfér a bűvös erejű kép­zelet mesterkedése, amely a sárt is aranyporonddá változtatja. Én a ki tettemmel minduntalan érzelmeim csas pásán járok, szívesen festegetek gondolataim ecset­jével. Lelkemmel összhangzó életre vágyódtam min- dég egyre s mivelhogy az élet nem simul hozzám én igyekszem a magam kedvére feste0etni képeit jelenéseit. És egyik álomkép pusztul el a másik után a sors vészes éjjelein. Elsuhannak, mint a bibliai puszta délibábjai. A nyírben született ábrándok is mind elhal­tak szaporán. Ám jöttek mások. Frissen dagado­zó vitorlákkal, újak és újak. Mindég reméltem és vártam valamit. . »Élni annyi mint várni« mondja Lamartine. Igaza van. A természet is egyre vár. Várja évről-évre az ok és okozat törvényei szerint egymást követő változatokat. A zord ősz, hófuvásos tél után, a vi­rágzó tavaszt, meg aztán az érést, a gyümölcsöt. Más-más hangulatok váltják föl egymást a Nyírben is. Sokat ígérő télipihenés, reménynyel teljes tavaszok nyomdokába sokszor ölő, forrázó szárazság lép. Megkoppad a fü, megporosodik, megszürkül a lomb, gyérnek ígérkezik [az aratás, csupa merő szomjúság az egész természet.

Next

/
Thumbnails
Contents