Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941

27

tokában van ; Metternich lemondott, Kossuthot és Batthányt kell megkérni a rend fenntartására. Este Kossuth előkelő hölgyektől körülvéve a Zöldfa szálloda erkélyéről németül válaszol az ünneplő pozsonyi polgároknak. Másnap, mialatt a Nemzeti Múzeum előtt a „Talpra Magyart“ szavalják : a magyar küldöttség a Ferenc Károly gőzhajón elindul Bécsbe. A város virágesővel fogadja Kossuthot; Széchenyi hosszú strucctollas kalapjában az izgalomtól remegő Kos- suthnét vezeti. Március 16 án a küldöttség V. Ferdinánd elé kerül. A gyenge elméjű császár összetett kezekkel kéri unokaöccsét, István nádort, ,,I pitt, di ním mir meinen Trón nit." Március 17-én Batt- hány, Kossuth, Eötvös, Széchenyi, mint miniszterek érkeznek vissza Pozsonyba. 18 án Széchenyi ezt Írja naplójába titkárának: ,,Az én politikám biztos volt, de lassú. Kossuth egy kártyára tett mindent és annyit nyert a hazának, amennyit az én politikám 20 év múlva sem birt volna előállítani."

Pest márciusnak is mellék színpada volt csak. Később meg éppen: hol itt, hol ott feldobott fejek csak az ifjúság kávéházának hősei. Mi az oka, hogy a nemzet emlékezetében még sem a pozsonyi erkély maradt meg, vagy Bécs, ahol Kossuthnak egyetlen szavába kerülne, hogy a Burgot leromboltassa, hanem a Pilvax forradalmárai s a márciusi esőben tolongó tömeg, amelynek lelkesedése Petőfi szerint olyan, mint a görögtűz, a víz sem tudja eloltani ? Egy okkal azt hiszem nehéz lenne megokolni. A szimbólumoknak ép az az erejük, hogy minden nemzedéket más rétegükkel ragadnak meg. S az tagadhatatlan, hogy a pesti képbe szorult a legteljesebb jelkép. A feleségével átvirrasztott éjszaka után a költő megindul, hogy szabaddá tegye a sajtót. Összeszedi a kávéházban busán politizáló ifjúságot ; megmutatja nekik a versét és haditervét, felveri az egyetemet, előbb az orvosokat, azután a mérnököket, majd a jogászokat; a Länderer nyomdában megtanulják, hogy kell egy nyomógépet erőszakkal lefoglalni; délután gyűlést hirdetnek a múzeum elé ; tízezernyi tömegben a „Talpra magyar" első hallgatói közt együtt van mind a három osztály: a pesti polgárok, a rákosi vásárról becsődült gubások s Táncsics munkásai. Amikorra Budára érnek: húszezren vannak; Táncsics Mihály, a sajtó vétségért elitéit iró, a bécsi kapu felől egyre vidámabb hangokat hall, egy ijedt parancsnok pártfogását kéri s megéri a legcsodálatosabb szabadulást. Kocsijából kifogják a lovat. Budavár ablakait kivilágítják, így viszik a jóléti bizottság, a comité du salut public elé. Az a relytélyes, megfoghatatlan mozzanat, hogy a szellem, mint válik tetté, itt egy nap történetében szökik a szemünkbe.

Ennek a szép szimbólumnak azonban tüzes magja is van. Már-