Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
28 cius 15. a forradalom a szabadságharcban. Amit Pozsonyban elértünk ! közjogi vívmány volt. Amint, hogy a szabadságharc, még a trónfosztás is: csak jogvédelem volt, vagy legfeljebb jogi megtorlás jogi sérelmekre. Ami a pesti mellékszínpadon történt az ,,Eszme‘‘ erőszakos belenyúlása az eszményekbe. Petőfi, aki pontosan érezte élete körül a históriát, ezt hangoztatta: „Ha azt gondolod, hogy én a pletykákban gyönyörködöm“ — Írja Arany Jánosnak — „titáni- lag csalatkozol. Kivált ilyen időben, forradalomban. Forradalom van barátom s így képzelheted, mennyire vagyok elememben. Sokan el akarják mozgalmainktól e nevet disputáim és miért, mert vér nem folyt. Ez csak dicsősége a dolognak, de a dolog nevét nem változtatja meg. Én forradalomnak tartok minden erőszakos átalakulást, már pedig mi erőszakkal vívtuk ki a sajtószabadságot és Táncsics kibocsátását.“ Petőfi könyvében is Ily és Gyula igy örökíti meg a március 15-ikét: ez az a forradalom, amelyet egyetlen elszánt költő támasztott maga körül. Március 15. legmélyebb sarkalása mégis csak az, hogy belső programmja nem a tizenkét pont, hanem amire gondoltak vele, ma is aktuális és ma is megvalósitatlan. Trónok megdőltek, birodalmak széjjelhullottak, fémszörnyetegeivel a levegőben úszó, gépimádó ember villany civilizációt teremtett az éppen százesztendeje kibontakozó gőzgép korszak helyébe. ^ Minden megváltozott. És mégis századunk világháborújának lőporfüstjén, a ferencjózsef kor századutó és századfordulójának megany- nyí nemzeti és szociális bajlátását elhomályosító — rózsaszínű ködén, a liberalizmus csalóka káprázatán és az abszolutizmusnak — nemzetünk életét ellepő — hamu esőjén át ma is látjuk és megbűvöl- ten csodáljuk a magyar Március Idusának messziről világító fényjeleit. Nem a francia forradalom eszméinek cikázását a magyar firmá- mentumon, nem Európa viharsarka Párizs felől a széles európai térségeken végigseprő 1848-as történelmi vihar vonulását csodáljuk, nem ennek politikai égzengése visszhangzik lelkűnkben, nem forradalmi fényjelek nyűgöznek le bennünket, hiszen az egészséges magyar életösztön és pompás természet nagyszerű tránszformátorai nálunk a nemzet függetlenségi akaratának erejévé alakították át Lamartine és Louis Blanc februári szociálista forradalmának a Kárpát medencében keleti szellemét. Március tiszta fénye: világító tűz fénye, áldozati tűz fénye; Vannak eszmék, melyek hideg ragyogása bár vezérel bennünket, de sugárkévéjükben didergünk. Tiszteletük nem járja át egész valónkat. Ismét vannak eszmék, melyeknek fényözönében áttüzesedünk, iz- zunk, felolvadunk és áthevített lényünk minden porcikájával tovább tükrözi az eszméktől kapott fényt és meleget. Ilyen március eszménye : a szabadság.
