Református Kollégium, Marosvásárhely, 1941
26 hivatalokban ültek hatóságaik, figyeltek a régi rendi Magyarország vezetői, de olyan történelmi légkör támad, hogy néhány fiatal ember és egy tüntető tömeg egy százados szervetetnél beidegzett „rendnél,“ karhatalomnál erősebb lett, Érezték, hogy ez egy előőrs csapat; egy új magyar történelem hírnökei, az egész nemzeti lélek harsonásai kerekedtek útra. Nagyon jelentéktelen egy faágon vagy egy bokorban néhány rügy kipattanása. Jól tudja mégis mindenki, hogy egy rejtett hosszú küzdelemnek az első katonái érkeznek napvilágra velük és hiába vágnak le őtven, száz vagy százezer rügyet, meg nem állíthatják a tavaszt, mert az egész világegyetem minden törvénye támogatja. A bujdosó, küzdő fel-fellobbanó magyar lélek szóhoz jutott, megjelent, nem lehetett többé elnémitaní. Ez volt az eredmény, a győzelem, amit Március 15. hozott. De egyúttal kezdet is volt. Alvó erők keltek életre a nemzet lelkében. Száraznak hitt magyar fák virágoztak ki. Olyan erőfeszítés, olyan vakmerő harc lett a következménye, amit egész Európa sápadt figyelemmel nézett és aminek erkölcsi tőkéjéből majd félszáz éven keresztül élt a magyarság. 1848. márciusának két gyújtó pontja van:'Pest és Pozsony és két vezére : Petőfi és Kossuth. Petőfi mögé felsorakozik a pesti ifjúság s a híres tizenkét pontban kimondja, „mit kíván a magyar nemzet.“ A Kossuth vezetése alatt álló pozsonyi országgyűlés törvénybe iktatja mindazt, amit a magyar nemzet számára a pesti ifjúság követel. Ha szélesebb távlatokban nézzük ennek a két magyarnak szerepét és jelentőségét. Petőfi mögött nemcsak a pesti ifjúságot, hanem ott kell látnunk az egész magyar népet, a népi Magyarországot is. Kossuth pedig nemcsak az országgyűlésnek, hanem az egész kiváltságos jogairól lemondó nemzetnek a szószólója, képviselője és vezére.., . Pozsonyba 1848. március l én érkezett meg annak a híre, hogy Párizsban a munkások felszedték az utcaköveket és egy eltiltott politikai vacsora Lajos Fülöp trónjába került. Kossuth Lajos március 2-án mutatta be követtársainak híres felirattervét, mely az osztrák tartományoknak alkotmányt, minékünk pedig — egyelőre a helytartótanács magzatburkában — valami felelős minisztérium félét követelt. A feliratot március 3 án az alsótábla elfogadja. Március 4-én Széchenyi közli Wirknerrel, Metternich bizalmasával, hogy mint királyi biztos milyen feltételek mellett volna hajlandó a forradalom megelőzésére az országyűlést szétzavarni. Március 13-án a főhercegektől utasítás érkezik, hogy Kossuth javaslatát a főrendiház semmi körülmények közt sem fogadja el, Széchenyi naplójában kancellársága esélyeit latolgatja. Március 14-én a nádor tanácskozásra hivja; Bécsben a rendek háza előtt véres összeütközés volt, a város a diákok bir
