Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940

39 czaitól a legújabb korig Enyeden mindig hagyományos volt a szabad elvű felfogás, tudományban és politikában egyaránt. Pósaházi mint tekintélytisztelő, konzervátiv ember Arisztotelészre esküdött. A feje­delem és tüzes lelkű udvari papja, Tofeus Mihály püspök, Pósaházi pártján voltak, de sok hívük volt az enyedieknek is. Ez az éles szellemi harc csak fokozta az iskola iránt való érdeklődést. Bár tiz évet töltöttek már az új hazában fejedelmi kegy és püspöki pártfogás mellett, mégis csak vendégnek érezték magukat. Lelki szemeik előtt minduntalan az elveszített város képe tűnt fel, vonzotta őket, mint acélforgácsot a mágnes és lágyabb szóval hivogatta mint a gyermekét kereső anya. Végre a visszatérés pillanata is elérkezett, amikor 1682-ben Tököli Imre feleségül vette Zrínyi Ilonát s így Sárospatak is birtokába került. Ekkor az ifjúság egy része Sallai Pál vezetése atatt visszatért. Buzinkai és Pósaházi meg Erdélyben maradtak, hiszen „sülyedező élethajójukkal nem lehetett újabb ziva­tarok elé indulniok“. A két professor alig pár évvel élte túl a sok hányódást. Üjabb megpróbáltatás vár az itthonmaradottakra, I. Apafi Mihály halála után az osztrák kézre került Erdélyben. A jezsuiták és katolikus főurak szolgálatában állott császári sereg 1702-ben elfog­lalta az Ó, vagy Kis kollégiumot, melyet Bethlen Gábor építtetett. A súlyos csapás 1716-ban következett be amikor Steinville generális a császár nevében követelte a kollégium és birtokai azonnali átadását kellő kárpótlás fejében, ami természetesen örökre elmaradt. Bányai Székely György szemtanú írja le a szomorú kivonulást: „A praefigált terminus eljővén, az egész juventus kiszálla a kúriára zászlókkal, dobokkal ; a zászlókat megfordítván a lobogójukkal alá, a dobok pedig fekete posztóval voltak bevonva, kiindulván előlmen­tek páronként a szolgák, utánuk a neutrálisták ugyan páronként; a juventus circiter 70, hasonlóképen. Ezek után egy kocsiban a két professor Zilahi Sebess András és Szathmári Paksi Mihály, kiindul­ván nagy városi frekvenciának comítiajával utaztunk ki a városból. Első éneklésünk volt a 42-ik zsoltár? a kisérő városi sokaság sírás­sal, kesergéssel követett bennünket a fehérvári határ széléig. És így alternatim énekelvén és dobolván mentünk egyenesen Krakkóba, Gr. Teleki László úr udvarába. Minthogy a császári generális úgy az itteni, mint a Szászvárosba való letelepedést megtiltotta — 1717- ben Marosvásárhelyre küldték Komáromi János szeniort A szenior kedvező válasszal tért vissza s így a vallási és politikai hullámoktól hányatott Sárospatak—gyulafehérvári kollégium rongált hajója 2 pro- fessorával és 50 diákkal végre állandó révbe jutott a Bethlen Gábor által szabad királyi városi rangra emelt székely fővárosban, ahol a vá­rosi tanács külön telekről is gondoskodott a vendég iskola részére.

Next

/
Thumbnails
Contents