Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940

felismerték s e szükségletet kielégítették anyagi támogatásukkal. A szükségérzés és az anyagi erő egyaránt lényeges a közművelődésben, de a hiányok megérzése az első. Ez a hiányérzet készteti a rendeket az 1557-es, gyulafehérvári parciális gyűlésen, hogy Izabella királynétól Székelyvásárhelyt református iskola felállítását kérjék. A „scola parlicula", ahogyan nevezték, 1557-től ló02-ig a vár- templom északi oldalához épített házban a ferencrendiek kolostora helyén volt. Már az 1556-os kolozsvári országgyűlés XXIII. cikke iskolának jelölte ki. Mai telkére Szent Miklós, később Gecse Dániel utcába az akkori megyés székes egyház mellé 1602-ben jutott iskolánk, minthogy Mihály vajda és Basta emberei kirabolták és felgyújtották a vártemplom melletti épületeket. „De a várban is rendelének „sco- lanak“ való házat, hogy szoruláskor a mester és diákok s gyermekek lakhassanak és tanulhassanak.“ Nemsokára a várbeli iskola helyiségét „conservatoriummá" (raktárrá) alakították s később az osztrák katonai önkényeskedés miatt hivatását nem is tölthette be többé. Az iskola alapításának első formájában 161 évig működött a mindenkori fejedelmek támogatása mellett, Már az 1557-es országgyűlés harmadfélszáz forintot rendel az iskola fenntartására, amit Báthori Zsigmond 1587-ben Sombori László tanácsnokának írott levelében száz forinttal pótol ki, hogy mostantól kezdve ezután a vásárhelyi iskola ifjúságának hasznára és előmenetelére minden évben kiszolgáltassanak. A főurak sem maradtak el a segítők sorából : Bethlen János az udvarhelyi kollégium alapítója, Teleki Mihály a vártemplom újraépítője, sőt Nagy Szabó Ferenc Vásárhely krónika iró polgára is. Bethlen Gábor meg országfenntartó terveinek megvalósulását elhatározó mértékben az iskoláktól várta s így támogatta is őket. Hitte, hogy innen kerülnek ki a haza oszlopai: a fő és közrendek. Az ő igazi érdeme a rendiség társadalmi kasztrendszerének megtörésében áll s így a szélesebb társadalmi kiválasztódás demokrátikus útját nyitotta meg, s a származás és vagyon kiváltságait mellőzve, a tehetség felfedezését és istápolását, kiművelését és közkinccsé tételét irta iskolájának programmjába. Az erdélyi református kollégiumok általában a szegénytanulók dajkái voltak. Ezek között is mint ilyen első helyen áll a maros vásár helyi. Igaz mese, hogy az erdélyi ember hamuban sült pogácsával ment világgá. Nem csak a vásárhelyi kollégium, hanem a világ kapujában is egy tarisznya és egy harisnya volt a vagyona. Erdélyben a szegénység vállalkozott arra a művelődésre, ami máshol évszázadokig a jómód kiváltsága volt. Évszázadokon át jöttek be intézetünk kapuin a szegény gyermekek és távoztak mint faragott nyilvesszői, nemcsak az erdélyi, hanem az egész magyar, sőt nyugati kultúrának.

Az iskola kezdetben 5-6 osztályból állott, a helybeli egyház gon-