Református Kollégium, Marosvásárhely, 1939, 1940
36 Marosmentén intő jelnek éreznők arra. hogy ez a mi szent folyónk nem szabadult még föl egészen! Emlékezünk Eötvösre és alkalmazzuk örök szavait Erdélyre: hazánk könnye e folyó ! S fiainak véráldozatától függ, hogy öröm, vagy bánat könnye lesz-e? Ezért föl a szivekkel és fejekkel, úgy menjünk haza, a mieinkhez, mint akik a legsűrűbb magyarságot tapasztaltuk itt a szabadság oszlopánál, azt a magyarságot, melynek e kőoroszlán az őrzője s amelyről Ady azt énekelte, hogy „elvérzik egy gondolaton !“ Mert, atyámfíai, megmondották nekünk a szabadság e hítvallói, hogy a magyarban is erősebb a gondolat a vérnél, mivel a vér kiontható, de a gondolat elpusztíthatatlan ! Itt vagyunk az el nem múló magyar gondolat nevében és megköszönjük nektek, drága idő- napelőtt halálrament véreink e megszentelt földben, hogy egyszerű, de örök példái voltatok a magyar halhatatlanságnak ! Molter Károly. III. A niarosvásórhelyi református kollégium története A 16. század közepe táján Erdélyben az egész iskolaügy átalakul. Az iskolázás újjáalakulását, reformálását Keltái Gáspár kolozsvári és Honterus brassói működésétől számíthatjuk. Az újjáalakulást a vallásos mozgalom kettős irányú tevékenysége idézte elő: egyfelől az addigi meg nem szűnt iskolák protestánssá alakultak át és a vallásos búzgóság számtalan új iskolát is teremtett, másfelől pedig a katolikus ellenhatás mind több és több katolikus iskola teremtését engedélyezte. Az ifjúság száma tehát gyarapodott, az ifjúsággal többet és jobban törődtek, mert versengés fejlődött ki; a hívek megtartására, vagy visszahódítására jól felkészült papokra és tanítókra volt szükség. Ezért sürgetik az erdélyi rendek a megürült kolostorok helyén az új iskolák nyitását. A vallásos mozgalom Erdély lakosságának azt a részét hatotta át, amelyik a nyugati szellemi élettel már akkor is érintkezett és fiai kisebb-nagyobb számban állandóan jártak külföldi akadémiákra s onnan magukkal hozták az új indításokat, előbb a reformációt, ennek irányait, azután az ellenreformációt. A különböző irányok versenye eleinte teljesen szabad volt; jó ideig sem törvény, sem semmiféle szervezet nem gátolta az iskola állítást, nem avatkozott az iskolák ügyébe sem. Minden azon fordult meg, volt-e valamely körben művelődési szükséglet, mennyire érezték ezt át, voltak-e, akik ennek jelentőségét
