Református Kollégium, Marosvásárhely, 1915

— 97 —

védő szerb csapatokat erőltetett menetben üldöző seregünkben küzdött a Ribjanica, Drenovac, Sabac, Ubuzsice, Pozsega, Nova városi útvonalon, mig végre uttalan utakon, a kegyetlen balkáni tél nehézségeivel küzdve Montenegró határáig jutott, ahol elcsigázva a fáradalmaktól, beteg lett. Innen a sarajevoi helyőrségi kórházba szállították, december havában majd eredeti állomás helyére, Maros-Vásárhelyre jutván, hónapokba került, mig egészségét visszanyerhette és jelenleg más beosztásban várja az új rendelkezést hadrendi beosztására nézve.

3. Szabó József r. tanár a mozgósítás napján Désre vonult be a 32-ik honvéd gyalogezredhez, hol orvosi vizsgálat alapján irodai szolgálatra osztatott be, majd Maros-Vásárhelyre helyeztetett át a 22-ik honvéd gyalogezredhez. A honvédelmi miniszter 298738—915/111. számú rendelete alapján mint segédszolgálatra minősített, legénységi állományba tartozó honvéd tizedes szabadságoltatott 1915. nov. 9-én, tanári szolgálatát pedig 1915. november 12-én kezdte meg.

4. Zágoni Dezső r. tornatanító. A mozgósítás első napjától kezdve teljesít katonai szolgálatot. 1914. évi aug. 4-én vonult be a Brassóban állomásozó 2. sz. cs és kir. ezredhez, hol betegeskedése miatt irodai szolgálatot teljesített, későbben Máramarosszigetre, majd Kolomeába vezényeltetett.

Az itthon maradt tanárok nemcsak a hadiszolgálatra bevonult kartársak munkáját látták el nagy buzgalommal és teljesen díjmentesen, hanem azt a munka többletet is díjmentesen vállalták el, mely onnan származott, hogy 1 rendes (latin-görög) és 1 helyettes (magyar-latin) tanszék betöltetlenül maradt az 1914—15, isk. év kezdetével. A tantervi óraszám legminimálisabb redukciója mellett valamennyi tanár óraszáma meghaladta a heti 18 órát és heti 20—*23 óra között váltakozott. Hogy ennek a többlet munkának az elvégzése mit jelent, azt csak az méltányolhatja, ki tekintetbe veszi, hogy majdnem mindegyik tanárnak osztályfőnökséget és egy-egy temérdek munkával járó kebli tisztséget kellett ellátnia. A rendes tantárgyak tanítására épen az itthon maradt tanárok lelkes munkavállalása folytán nem kellett külső embereket felkérnünk, csak a görögpótló rajz tanítását bíztuk 1915. november végétől kezdve Demeter Róbert festőművész urra, ki azt heti 6 órában 600 korona tiszteletdíjért tanította.

Normális időkben is kimeríti a tanítás, a figyelem ébrentartása, nagy népes osztályok fegyelmezése a tanár lelki energiáját;

í