Református Kollégium, Marosvásárhely, 1915

-liléikének erkölcsi ímperativusától indíttatva. De szerénysége mellett is ismerte saját értékét és amikor arra került a sor. hogy meggyőződését, elvét érvényesítse, hajthatatlan volt. Puritán életfelfogását, melyet Naplójában nemcsak megható közvetlenséggel leír, de egész életével megpecsételt, a mai kor gyermeke megmosolyogja, pedig épen ez a mostani korszak, vagy talán a háború után elkövetkező vaskorszak fogja ezt leginkább igazolni. Hogy nemes egyénisége, a kollégium iránti végtelen szeretete hatással volt tanítványaira is, igy tehát emléke él és éltet, azt épen egyik volt tanítványának felemelően szép, mindnyájunkat megható cselekedete igazolta. Ez a volt tanítványunk, ki a háború kezdete óta a harcoló katonák soraiban hirdeti mint tábori lelkész Istennek igéjét, rövid szabadság ideje elteltével visszatérőben a harcmezőre, búcsúszóra eljött ezekben a napokban hozzám és hála- telt szavakban kifejezést adván annak, hogy anyagi és szellemkincseit a kollégiumnak köszönheti, a 8 évig tartó tanulási ideje alatt kapott jutalmaknak és segélyeknek összegét alapítványként a kollégiumhoz tette le, hogy annak kamatját egy szegény-, illetve a görög nyelvből legjobb előmenetelt tanúsító tanuló élvezze. — Nemes tanulóifjúság! Volt tanítványunknak ez az óhaja egyszerű betűkkel közönséges papirosra Íródott, de a szeretet ereje, a hálának szent érzése, mely ezeket a sorokat diktálta és irta, értékesebbé teszi ezt az okmányt a drága pergamentre arany- betűkkel irt donátios levélnél. Volt tanítványunknak ez a cselekedete annak a protestáns áldozatkészségnek a megnyilatkozása, mely iskoláinkat és templomainkat megépítette és megszentelte; volt tanítványunknak ez a cselekedete egy sugara abból a fény- özönből, mely az emberek erkölcsi megújhodásából fakadva egy véres hajnalon át uj világosságot és uj meleget áraszt a földre az elkövetkezendő béke éveiben ; ez a cselekedet az ősök szellemének újraéledése, kik egyik kezükben karddal megvédték hazájukat, másik kezükben a kultúra világító fáklyáját lobogtatták. Nem a koronák összege szabja meg ennek az alapítványnak értékét, hanem a benne élő és ható erkölcsi erő, a nemesen érző férfi önzetlensége és a tanítványi hála fensége. Oh, kedves fiatal barátaim ! csak érezni, de szóval kimondani nem tudom, hogy volt tanítványunk milyen boldog lehetett, mikor gyermek és ifjúkorának szép emlékein elmerengve ezt a tettét elhatározta; csak érezni, de ecsetelni nem tudom a léleknek azt a szárnyalását, mely barátunkat eme elhatározásának óráiban a földi élet legszebb