Református Kollégium, Marosvásárhely, 1915

magaslataira ragadta, hogy érezze közvetlenül annak az isteni törvénynek igazságát, melyet oly gyakran hirdetett. Jóságáért nem mondok sem írásbeli, sem szóbeli köszönetét, a legszebb hála, melyet tettéért várhat az az áldás lesz, mely talán századokon át . példájának követéséből fakadni és hatni fog.

Nemes tanulóifjúság! Egy új évnek küszöbén állunk ; emberi gyarlóságunkkal nem tudhatjuk a jövőt, de el kell ismernünk, hogy a jó Isten kegyelme az elmúlt évben velünk volt; jól eső érzéssel és büszkeséggel olvassuk hős katonáink fényes győzelmeit és szivünk hálaérzettel, a remény gyönyörével telik meg. Vajha ez a mi hálánk nemcsak üres szavak csengése volna, hanem becsületes munka, lelkiismeretes kötelességteljesítés. Vajha megerősödnék lelketek, hogy a leküzdendő akadályokkal megbirkózhassatok; vajha megvilágosodnék elmétek, hogy megismerjétek a tudás értékét, vajha megnemesednék szívetek, hogy szórakozásaitokban kerüljétek a durva léhaságokat és keressétek a szépet, a felemelőt. Oh vajha hősi halált halt főgondnokunk, tanárunk és egykori tanítványaink emléke megihletne titeket és mindnyájunkat, hogy a kötelességtudás, a munkaszeretet, a folytonos haladás és eszményi életre való törekvés örök szép virágaiból fonhassunk évről-évre koszorút hőseink dicső emlékére.

Ezzel az 1915—16. iskolai évet megnyitom.

— 12 -