Református Kollégium, Marosvásárhely, 1915

- JO nyilatkozott. Önéletrajzában említi, hogy szülei házánál ismeretlen volt a tétlen henyélés.

A hosszú téli estéket olvasással töltötték el, mikor is nagyobb testvérei rendre olvastak fel a háznál levő könyvekből. „Kimond' hatatlan vágyam volt — Írja Önéletrajzában, — hogy én is oh vasni megtanuljak; de bizony ezt a vágyamat nehezen érhettem el, s e miatt sok keserűségem volt. Mégsem hagytam magamat; mindig az olvasó háta mögé álltam vagy ültem és az olvasásokat nemcsak füllel, hanem a mennyire lehetett szemmel is kisértem, és így annyira gyakorlott lett fülem és szemem, hogy előbb a rö- videbb, később a hosszabb szókat is szemmel és füllel egyszerre felfogtam. Nagy volt az örömöm és nem kevés az idősebbek meglepetése, mikor egyszerre mint kész olvasó léptem eléjök." Az autodixasisnak ez az ereje; a tudásnak ez a vágya egész életén át egyik legjellemzőbb vonása volt. Ennek igazolására nem hozom fel azt, hogy hosszas betegsége alatt is folytonosan olvasgatta és tanulmányozgatta a magyar irodalom és nyelvészet legújabb szakmunkáit, hanem arra mutatok rá, hogy jobb kezének teljes megbénulása után óriási kitartással megtanult a balkezével irni. Ismereteivel azonban sohasem kérkedett, a felületes bíráló alig ismerte fel benne az alaposan képzett szakembert és szerénységével, gyermek korában megszokott szűkszavú modorával alig tudta gazdag tudását érvényesíteni. Kedvesen Írja naplójában, hogy édes atyja igen szigorúan nevelte. Nem volt szabad olyasmit tennie, mit atyja meg nem parancsolt; nem volt szabad szólani, ha arra atyja fel nem szabadította. „Ennek lehet tulajdonítani azon szokásomat — folytatja szószerint, — hogy általában, de különösen idegen társaságban ma is ritkán kezdem meg a társalgást; jobb szeretem másnak adni az elsőséget. Nagyobb társaságban rendesen hallgató vagyok inkább, pedig többször volt módom tapasztalni, hogy a ki vitte a szót, nem helyesen szólott sokszor a tárgyról, de hogy vitát ne kezdjek, inkább elhagytam, elhallgattam az ellenvetéseket. Csak természetes, hogy ezzel a közmondásos szerénységével nem kívánkozott ki a fórumra. De munkabírásával és ideális önzetlenségével annál többet dolgozott titokban, minden zaj és feltűnés nélkül. Intézetünknél számos éven át elemi iskolai igazgató és rövid ideig gimn. igazgató is volt; városunk társadalmi életében alig volt annak idején nemesebb célú mozgalom, melynek szolgálatában nem állott volna és pedig nem a külső jutalom és kitüntetés reményében, hanem a közérdekért minden áldozatra kész