Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

kozni, nekünk érdekünkben állott, hogy minél tovább nyomulhassanak elő seregeink ezen az úton, viszont az ellenség egyrészt ezen előnyomulás meggátlására, de mivel úgy látszik e terepet tartotta legalkalmasabbnak arra, hogy hazánk szívébe hatoljon, ide összpontosította legnagyobb erejét s már Przemysl eleste előtt az ostromló seregéből is sok seregrészl vezényelt ide. Körülbelül március 3-án újult ki nagy erővel e ponton a harc, 12-én érte el tetőpontját, amikor sűrű hófergetegekben a mieink elfoglalták a mű- úttal szomszédos magaslatokat, megtisztították az ellenségtől és 13-án, amikor az ellenséges ellentámadást közelharcban verték vissza. Nehány napra épen e ponton mintha szünetelt volna erre következőleg a makacs küzdelem, de már 18-án ismét nagyobb erővel támadtak az oroszok e vonalon s főleg Przemysl feladása után egészen április hó közepéig nap-nap után újabb és újabb, erősebbnél erősebb ellenséges csapatok újították meg a támadást mintegy végső elkeseredett küzdelmet hazánk határai ellen Uzsoktól egészen Koniecnáig.

A Bátory József ezrede 7-én Baligrod alatt már tűzben volt s résztvett a küzdelemben egész végig. 13-áról írja, hogy hat napon át az Isten szabad ege alatt harcoltak s hogy e nap életének legkeservesebb napja volt. „De jól imádkoztatok értem — folytatja — az Isten velem volt.' Már 17-ike körül ismét tűzbe kerültek s kisebb megszakításokkal egészen a hónap végéig nap-nap után harcoltak. A baligrodi ütközet után másodszor terjesztették fel kitüntetésre (Goldschmicdt Sigfrid szives közlése) s állítólag meg is kapta a Signum laudist.

Még hevesebb küzdelmük volt április első napjaiban, amikor a húsvéti ünnepnapokkal együtt egész héten át harcban állottak. Ekkor már előbbi állásuktól délkeletre Kiesvölgynél a nagy túlerőben levő ellenséggel küzdő 37-ik és 68-ik gy.-ezred részeinek siettek segítségére, hogy az Ung völgyének birtokbavételére okvetlen szükséges Ceremcha magaslatot megtarthassák. A Ceremcha magaslatnak már a január 8-iki és 29-iki uzsoki harcok alkalmával nagy szerepe volt és most körülötte azt az emberfeletti küzdelmet vívták, amelyről a vezérkar azt jelentette, hogy ellenség emberanyagának legkíméletlenebb kihasználása mellett állandó rohammal folytatja arcvonal-támadásait.

E súlyos harcokat végigküzdölte. A harcok közepette írja, hogy a jó Isten egyik veszedelemtől, a megfagyástól megszabadította s talán megmenti a többitől is, hogy egész felszerelése