Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

- 12

január 19-én a németországi Gleiwitzba küldték a gyengélkedők közé. Gyönyörű berendezésű német sebesült szállító vonaton utazott oda s ott a római katholikus árvaházban levő penzióban helyezték el, melyet kórháznak rendeztek be. Az ellátás, kezelés elsőrendű volt. „Csodálatos, hogy mennyi szeretet, mennyi megértés lakik ezekben az árva lelkekben“ — írja a betegeket gondozó apácákról. Felgyógyulásakor ezrede intézkedése folytán a németországi Rosenbergben kellett jelentkeznie. Január 30-án érkezett ide, ahonnan ismét a harctérre utasították. Még mindig eddigi állásában tartózkodó ezredéhez február 3-án érkezett meg viszontagságos utazás után s azonnal „bebújt a földalatti fedezékekbe pajtásaihoz“.

Az Orosz-Lengyelországban Woyrsch német tábornok csapataival Dankl és Böhm Ermolli tábornokok vezénylete alatt együttműködő osztrák-magyar csapatok egész hónapon át szemben állottak az orosz sereggel, de tartósabb és hevesebb ütközetre nem került a sor. Kelet-Poroszország határán tombolt ekkor teljes erejével a harc, mely a hires téli mazuri ütközetben érte el tetőpontját s mely február 18-án, az oroszok megsemmisítő veresége után Kelet-Poroszországot egészen megtisztította az ellenségtől. De másfelől a Kárpátokból már két ízben visszautasított orosz sereg február eleje óta nagyobb és állandóbb támadást fejtett ki az uzsok-lupkov- duklai szakaszon, majd le Vyskovig az egész kárpáti arcvonalon.

Az orosz-lengyelországi élet tehát tűrhető volt. Lövészárokban laktak s az árok háta mögött állott füthető, földbeásott lakásuk. Élelmezésük elsőrendű volt s a lehetőségig mindennel ellátták őket. Nappal és éjjel „őrizték a muszkát“, emellett teázgattak, feketéz- tek, meg kártyázgattak is, nehogy a muszkák meglepjék. Az esős, nyirkos idő volt csak talán az orosznál is nagyobb ellenségük.

A mind hevesebben megújuló kárpáti támadás következtében azonban ezredét erre az arcvonalra rendelték. Február utolsó napjaiban indultak el s a jablonkai hágón át Zsolnán, Érsekújváron és Miskolcon keresztül március első napjain keserves éjjeli menetelések, nagy havazások közt érték el a galíciai határt és vidám nótázás melleit közeledtek oly ponton, ahol a Kárpátok dermesztő hidege s embermagasságú hava mellett is meleget éreztek: Bali- grod alá.

Mint a hivatalos jelentésekből megállapítható, március első felében az egész kárpáti fronton épen a baligrod-ciznai műút mentén volt legelkeseredettebb és legkitartóbb a harc. Ez érthető is, mert amig Przemysl felszabadításának kérdésével lehetett foglal