Református Kollégium, Marosvásárhely, 1914

Szeptember hó 6-án tartott székfoglalójában szaktárgyainak tanításáról értekezik. Úgy gondolja, hogy mint tanító, akinek ki­szabott, előírt penzum tanításával kell foglalkozni, leghelyesebben cselekszik, ha arról beszél, hogy miként fogja, miként szeretné a kész anyagot megtanítani s esetleg arról, hogy kielégíti-e ez az anyag az ő iskolája követelményeit ? Gondolatai inkább tervek és remények, melyek a gimnázium és reáliskola összehasonlítása után a mathematikai reform munkálati bizottság javaslataival s főleg a fizikának példák által leendő feldolgoztatásával foglalkozik. De kialakult egyéniségének, őszinte szívének megnyilatkozásai azok a szavak, amelyeket tanítványaihoz intéz: „ . . . legnagyobb ethikai erénynek tartom a becsületes kötelesség teljesítést s minden törek­vésem odairányul, hogy azt tanítványaimba beleneveljem. Ami pedig a köztünk való viszonyt illeti, legyetek hozzám minden dolgotokban teljes bizalommal!“ Mint tanárnak tanítványaival szemben csakugyan a becsü­letes kötelességteljesítés és a bizalom volt legfőbb követelménye. Kellemes külseje, kedves orgánuma tiszteletet keltett a kathedrán, bizalmat az iskolai falain kívül. Mindig arra igyekezett, hogy tanít­ványai magyarázatai alapján értsék meg a tárgyat. Ezért mindig a lehető legegyszerűbb tételből indult ki, de addig nem tágított, míg legalább is az osztály nagyobb része, mert általában nem a kiválóbb képességű, hanem a közepes rendű tanulók tehetségét választotta mértékül, a felvetett tételt meg nem értette. Tételeknek, bevezetéseknek a bemagolását nem becsülte sokra, e helyett az volt a célja, hogy a tételt a tanulók megértsék s a közönséges életből vett példán nyomban alkalmazni is tudják. A megértetésnél csodá­latra méltó türelemmel rendelkezett s nem egyszer tréfás példákkal térítette helyes mederbe a zavarba jutott tanulót. Türelmét csak akkor vesztette el, ha szándékos rosszakaratot tapasztalt; de ekkor is ismételten megkísérelte bizalmat keltő őszinte szavakkal hatni az illetőre s csak ha ezzel sem boldogult, akkor állította fel a szigor mértékét; de ebben aztán hajthatatlan volt. Igen gyakran megtörtént, hogy-az órákon kívül magához rendelte egyik vagy másik tanulót, hogy neki megmagyarázzon valamit, amit talán betegsége, vagy egyéb ok miatt az illető nem értett meg. S hogy e gondoskodása nemcsak a gyengébb tanulókra terjedt ki, hanem a jobb tanulók előhaladását is szívén hordta, bizonysága, hogy időnként rendkívüli órákon, természetesen teljesen díjtalanul, elő­adásokat tartott a két felső osztály önként jelentkezett tanulóinak

Next

/
Thumbnails
Contents