Református Kollégium, Marosvásárhely, 1913

EMLÉKEK A RÉGI KOLLÉGIUMI ÉLETBŐL.

Absolutus: az olyan deák, ki minden tanulmányait bevégezve, a végbizonyítvánnyal (absolutorium) vagy felsőbb stúdiumok folytatására, akadémiákra, külföldi egyetemekre, vagy hivatali gyakorlatra lépett ki. Ma a kollégiumok legmagasabb bizonyítványa az érettségi; régebben a teljesen kialakult kollégiumokban (koronként felváltva: Fehérvár, Enyed, Vásárhely, Kolozsvár s egy ideig Udvarhely) a filológiai osztályból a filozófiára (közben maturitás, praeparandia), jusra, theologiára léptek az ifjak, s mig az önálló akadémiák (1858—61) és a több fakultású magyar egyetemek (különösen a kolozsvári 1874) működni nem kezdtek: innen mentek a filológusok, filoso- fusok, historikusok és fizika-mathematikusok, mint profes- sori kathedrát keresők német, helvét és holland egyetemekre, a leendő orvosok Bécsbe, Berlinbe; a theologusok részint privát instructorságra, részint publicus (classis) praeceptorságra s onnan papságra oszlottak szét. Ez utóbbiak közül is a jobb készültségüek és anyagi segítséghez jutók igyekeztek bár egy évet valamelyik külföldi protestáns egyetemen (Jéna, Tűbinga, Marburg, Básel, Utrecht, stb.) eltölteni.

Absentia: „leckejárás“ elmulasztása (absens), tanórákról való igazolatlan hiányzás; a mi, ha sokrament, az előmeneteli lefokozást, osztály sorrendjén való deg- redálást, az osztály ismétlésére sentenciázást, sőt a kiutasítást vonta maga után.

Alumnium: valamely patronus által tett, vagy vég- rendeletileg hagyott alapítványból élvezett ellátási javadalom ; természetben, vagy pénzűi kiszolgáltatott segély. Alumnus: az ezt élvező tanuló.

Appáritor: Szolgálattevő, hetes deák; ki hétfőn reg-