Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912
98 — 3 dolgozat. Ezek közti! a „Van a léleknek egy erős szava, a nagyravágy“ stb. jelegéjii, egy rendkívül felületesen, a legnagyobb pongyolasággal megírt pályamunka. Még felsorolt négy forrásművének cimei közül is kettő hibás. Hemzseg az értelmetlen mondatoktól s azokban a triviális kifejezésektől. Közbe szerencsétlen idézeteket közöl meg nem jelölt helyekről s azokból még szerencsétlenebb következtetéseket von. Van benne történelmi valótlanság, mesemondás, de nincs tervszerű átgondoltság. Olyan az egész, mint egy másodrangu vidéki lapba irt s a nem közölhetők rovatába sorozott alkalmi cikk. A dolgozatot pályadijra érdemesnek nem tartom. A második pályaműnek jeligéje: .Az ősök példája serkentse az utódokat.“ Erről sem lehet több jót mondani. Elvéti már a feladatot is, mert nem az emelkedés és hanyatlás okairól szól, hanem a mohamedánság története képezné a gerincét, ha volna neki. És mily gyönge a kidolgozása! Hosszú mondatok a szenvedélye, minél több közbevetett mondattal és azokban minél jobban összedobált szavakkal. Természetesen alig lehet megérteni. Mintha németből hevenyészett fordítás volna az egész. Pályadijra ez sem érdemes. E két értéktelen dolgozat után, valódi megkönnyebbülést okoz a „Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek“ jeligéjű pályamunka olvasása. Már bevezetése is elárulja, hogy tartalmat is talál benne az ember. Kis szakaszokra osztva tárgyalja feladatát, különválasztva az emelkedés és hanyatlás okait. És elég terjedelmesen. 56 sűrűn teleirt lapon keresztül. Úgy a szakaszok felosztása, mint az egész dolgozat, a mélyen átgondoltság jellemét viseli magán. Beható tanulmány, komoly és lelkiismeretes foglalkozás a feladattal tükröződnek e mű lapjairól s úgy a helyes felfogás és gondos kidolgozás, mint a stílusnak eléggé csiszoltsága érdemessé teszik, hogy a „Nemzetek lesznek, nemzetek vesznek“ jeligéjű munkának a pályadij kiadassák. Szerzője: Debreczeni Gyula Vili. g. o. t.
