Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

Külföldi utam élményeiből tanítványaimnak.

Emberi természetünk sajátságos alkotó eleme, a vágyódás újabb és újabb ismeretlenek felkutatására serkent; hajlamainkat, akaratunkat úgy irányítja, hogy mindazt, amiről sokat hallottunk vagy sokat olvastunk, saját közvetlen tapasztalásunk alapján igyekezzünk megismerni. Magam is e vágytól indítva vettem részt a magyar tanárok IV. és VI. tanulmányi körutazásában, melyek közül az .elfőnek 1910-ben London az ott rendezett japán kiállítással s a brüsszeli világkiállítás, az utóbbinak 1912. júliusában Páris és Schweitz voltak fő célpontjai.

Részletesebben az utóbbit irom le a ti számotokra, kedves tanítványaim, akikre az előttem elvonult képek és jelenségek megfigyelése közben oly sokszor visszagondoltam. Mert utazásom folyamán első sorban azok a dolgok kötötték le az én figyelmemet és keltettek bennem érdeklődést, amelyek szoros kapcsolatban állanak a mi közös munkánk sikerével, a természettudományok szemléltető tanításával és elsajátításával.

Sokoldalú, ágilis vezetőnk, Vértes József székesfehérvári tanár már a tavasz elején elkészítette és szétküldötte a minden pontjában vonzó útitervet. Ennek alapján 1912. julius 4-én, az Orsz. Tanár-Egyesület közgyűlésének befejeződése után gyűlt egybe a részben már egymással ismerős tanárokból álló társaság a budapesti déli vaspálya udvar étkező helyii*