Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

4

ségében. Vacsorázás után a társaság a számára kijelölt kényelmes Pulmann-kocsiban foglalt helyet, kiki a maga közelebbi ismerősei körében, hogy az új ismerettséggel járó apró- cseprő figyelmességek és szóváltások ne feszélyezzék.

’azánk dunántúli vidékein, Nagykanizsa felé éjszaka rob> ott át vonatunk. Terveink megbeszélésével foglaltuk el magunkat, mig az álom el nem nyomott.

5-én reggel a friss alpesi levegő és Cilii, Römerbad, Laibach gyönyörű tájai kárpótoltak bennünket az éjszakai út fáradalmaiért, azután főleg a krajnai Szent Péter állomás pompás reggelije. Kanyargós útunk a Karszt sziklái között nemsokára a tetőponthoz ért, a honnan a Quarnero egyre növekedő tükre kezdett feltünedezni mélyen alattunk. Egyszerre megszűnt a vonat küzdelme a hágóval és gyors ira- modással robogott le az abbaziai, mattugliei és voloscai villák mellett Fiúméba. Fájóan jóleső érzéssel léptünk ki még egyszer ismét a hazai földre, hogy attól, a magyar szótól s a Deák Ferenc szálló pompás magyaros ételeitől már nehány óra múlva búcsút vegyünk.

A társaságból alakult kisebb csoportok tikkasztó hőségben járták be a város nevezetesebb, előttük még ismeretlen pontjait, az új akváriumot, a Terzattot stb., de legtöbben a tengeri fürdés üdítő hatásából igyekeztek erőt meríteni a második éjszakai úthoz.

Előkészülve a vizi utazás eshetőségeihez, vacsora után nagy igyekezettel vonultunk fel a Hungaro Croata vállalat „Hegedűs Sándor“ nevű hajójára. A fedélzeten a széltől védelmezett, csendesebb pontokat iparkodtunk elfoglalni támlásszékeinkkel, hogy aludhassunk is azokban, mert a kabinok levegője kiállhatatlan meleg, fülledt volt. Csöndes beszélgetés és a hajógépezet egyhangú dübörgése között egyre távolabb értünk az isztriai partokról felénk pislogó lámpák soraitól. Végül azok is eltűnnek a sötétlő messziségben. A csillagos égbolt és a végtelen tenger korlátozatlan birodalmába jutottunk, távol minden külső támaszponttól, egyedül a Gond-