Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

- 27 —

De nemcsak a társas érintkezésben, hanem az egyén önálló, ellenőrizetlen magatartásában is meghaló finom lelkűiét nyilatkozik meg a miveit külföld lakói között.

A nagyközönség oltalmára bízott parkok és üdülőhelyek tisztaságát, ültetvényeinek, fáinak és padjainak épségét, valamint a közhelyek és vasúti kocsik apró berendezési tárgyait a honfiúi érzés becsületessége őrzi feltűnő biztonsággal. Nemzeti közvagyont lát mindenki azokban, melyet még az utcagyerek is megtanult tiszteletben tartani.

A londoni Regent-park üde pázsitján időző angol munkás család 4—5 éves kis csemetéje az ott elfogyasztott uzsona papírba göngyölt maradványaival önként szalad az útszélre állított szemétgyűjtő kosárhoz. A fák lombjai közül feléje röppennek és körbe fogják a liget madárkái, mert tudják, hogy a kirázott morzsalék nekik van szánva. Távolabb, a sétálók egyik csoportjában az út közepére kicsalogatott mókus, majdnem tolakodó bizalmassággal veszi ki a felkínált falatokat az emberi kezekből. A tó partjáig kiséri őket. Ott a hattyúk és egy nehány éhes veréb is csatlakozik a lakomához. Alig egy pár négyzetméternyi területen a különböző teremtmények békességes egyiittlétében az élet nemesen felfogott szabályát láthatod kifejezve: gyámolitani a gyengét, létezni és tenni egymás javára, egymás gyönyörködtetésére. A hétmilliónyi embertömeg forgatagában, a Hyde-parkot környező udvarok magas hársfáin épp oly zavartalanul fészkel és dalol a fülemile, mint nálunk az erdők rengetegében.

Ugyanilyen kíméletes elbánást tapasztaltam az ég madaraival szemben a párisi Tuilleriák kertjének egyik sétányán, ahol egy francia bácsi a szék karján sorba letelepedett apró verebeket nevükön szólította a kezében tartott eledel elcsi- pentésére. A velencei szent Márk-tér szelíd galambjai, a luzerni nagy madárház lakói, az insbrucki park bizalmas rigói mind áldva magasztalják az emberi lelkűiét nemességét, — csak érteni kell az ők nyelvükön, A nehéz, idegen