Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

— 28 —

forgalmi kocsik, vagy teherfogatok vezetői vajmi ritkán használják a korbácsot. A lidói lovaskatona lószőrből ösz- szeállitott legyezővel biztatja hordozóját.

Külföldi útaimból sok-sok ilyen lefestetlen képet tudnék elősorolni, melyek mindenike száz meg százezreket vonz el nyugat felé, a növényirtó és állatüldöző országokból pénz és élet alakjában. De ezekből is megállapíthatjátok kedves ifjú barátaim, hogy környezetünk tárgyainak és teremtményeinek kíméletben tartásával, embertársaink megbecsülésével és szeretetével mennyire vonzókká és kedvesekké tehetjük saját magunkra nézve a küzdelemmel teljes élet gyorsan tovarepülő perceit. Megérthetitek, hogy a jelentéktelenségnek látszó képközi mozzanatok néha fontosabb szerepet töltenek be a mi lelki világunk és összes viszonyaink alakulásában, mint a meglepő rendkivüliségek példányképei. A homok szem a hegyóriásnak s az egyéni élet a nemzeti létnek képezi alkotó elemét. Azért körötökben, magatok viseletében, főleg ezekre a csekélységnek tetsző mozzanatokra legyetek kiváló figyelemmel.

A nyilvánosságnak szánt nagy szélsőségek önmagukat szabályozzák a cselekmények világában; méreteiknél fogva önmaguk jönnek érintkezésbe a fennálló rend kereteivel, hogy a fellépő visszahatásokban jutalmukat vagy büntetésüket elvegyék. De a megtorlatlanúl elröppent szó visszhangja és az ellenőrizetlen ténykedés eredménye — az örökéletíi kihatásokkal együtt — ott úsznak velünk az életfolyamában, hogy annak hullámai között fölemeljenek vagy alámentsenek érdemeink szerint. Ne feledjétek el, hogy e folyamokba van letéve a nemzet sorsa, jövője is. Egy percig se feledkezzetek meg arról, hogy a magyar nemzet képét a megfigyelők ezekből az apró vonásokból és benyomásokból állítják össze.

Természeti ritkaságokban, egyéni tehetségekben és alkotásokban nem vagyunk utolsók mink sem. De egy kis körültekintésből és egybevetésből könnyen meggyőződhettek arról,