Református Kollégium, Marosvásárhely, 1912

— 102 —

bontakoznak ki . . . Haladnunk kell a korral, a civilizáció eszméivel az bizonyos, hiszen az emberi cél mindig haladni, emelkedni a művelődés terén tökéletesedni szívben, lélekben. A műveltség pedig alapföltétele a nemzetek léteiének; és ez áll különösen a magyar nemzetre, mely annyi pártviszály és külső veszedelem között is megállotta a helyét.

Pedig a mi édes magyar népünkben annyi az őserő az állami és társadalmi, a gazdasági és művészeti élet minden megnyilatkozható terén, hogy csak az ezen képességek ki- fejthetésére szolgáló térnek kellene meglenni, hogy a magyar is oda emelkedhessék a világ legszámottevőbb nemzetei közé!

Ezen cél megvalósítását szolgálta csekély körünk, mert szellemi élet nélkül nincs ideálizmus, következésképen műveltség sem.

De, hogy munkálkodásunk kitömhessék, álljanak itt a következő statistikai adatok:

A „Mentovich“ önképzőkör alakuló gyűlését Trózner Lajos tanár úr felügyelete alatt szept. hó [14-én tartotta. A tisztviselői kar általános szavazati jog alapján a következőleg választatott meg:

Elnök: Siposs Lajos Vili. g. o. t.

Alelnök: Göldner Kálmán VII. g. o. t.

Titkár: Hődl Géza VII. g. o. t.

Főjegyző: Péter Sándor VIII. g. o. t.

Aljegyző: Simon Endre VII. g. o. t.

Pénztárnok: Fekete Károly VII. g. o. t.

Ellenőr: Kakasy Árpád VII. g. o. t.

Rendtartó: Balogh Gerő VII. g. o. t.

Körünk rendes tagjait a VIII g. o. t. és a VII. g. o. t. képezték ; rendkívüli tagok a VI. g. o. f. és az V. g. o. tanulói voltak.

Körünk tartott 18 rendes gyűlést s 2 irodalmi matinét, amelyeken 14 felolvasást, 20 költeményt, 15 szavalatot és 50 bírálatot tartottak. A felolvasások közül 7 dicséretes, 3 jó, 2 sikerült fokot nyert, 2 pedig emlékkönyvbe Íratott; a költemények közül 5 került emlékkönyvbe, a többi pedig