Református Kollégium, Marosvásárhely, 1911
- XXIX — miatt, annál kevésbbé fű, vagy bokor. Ezért kopár a Karszt déli oldala, illetve mindazon része, melyet a Sirocco szabadon érint hét. Sok ember élete és teméntelen érték esett és esik áldozatul e szélvésznek. Mindeme sanyargások és természeti veszedelmek mellett is a tenger melletti ember imádja a tengert, mert a partvidéki lakosságnak kincstárát, éléskamráját, hullámsírját vagy dicsőségcsarnokát képezi a tenger, mely mindenkit megbüvöl s mindenkit rnágnesszerü erővel vonz magához. A Mreznica folyó a vonat egy hirtelen kanyarulatánál eltűnik és csak ekkor vettük észre, hogy már jó magasan járunk a Karszt oldalán s egy történelmi fontossággal biró helyet hagytunk el Draganics állomása mellett. Ez a magasan fekvő Ozulj vára, mely a Frangepanoké, később a Zrínyieké volt. Zrínyi Péter és Frangepán Kristóf itt tanácskoztak az összeesküvés kiviteléről; itt született Zrínyi Ilona a Rákóczy Ferencz anyja, később Thököly Imre felesége. Tounj község felé haladva kisebb-na- gyobb katlanszerü mélyedéseket, üregeket láttunk. Tounj határában nagy sziklabarlang van, melyben gyakran keresett menedéket a vidék lakossága az ellenség elől és keres ma is s keresnek a szabadon lévő állatok is védelmet a bora ellen Ogulin állomása mögött fekvő faluban szintén egy Frangepán várt láttunk, mely ma börtönül szolgál s ennek erkélye alatt 40 m. mélységben búvik föld alá a Dobra folyó és jó darabig sziklaüregben foly tovább. Gomirje állomásnál értük az első alagutat s a lassú menet az emelkedést jelezte; Cameralmoravicanál 419 m. magasan haladtunk! Skrad állomásról láttuk az ezüst csillogású Kulpa folyó kanyargós, mély medrét s azután az 1223 m. hosszú alagút borított reánk koromsötétséget. Ez alagút a Kupják hegységet fúrja át; ebből búvik elő mint forrás két ágban a Kulpa vize. Delnice állomásnál 730 m., Lökve állomáson 802 m. magasan visz el utunk s az itt következett alagutban 805 m. a pálya legmagasabb pontja. Lictől lejt a pálya s oly meredek oldalok bevágásain rohantunk le szédületes gyorsasággal, hogy legtöbben nem bírták nézni a borzongást előidéző mélységet. E mélységek fölött és között olyan kanyargós kigyóvonalat ir le a száguldó vonat, hogy bármely boa-óriás megirigyelhetné. Lic állomása előtt pillantottuk meg legelőször a tengert, mely az esti órákban — 7 ó. 30 p. — ónszürke felszint mutatott párás és füstös légrétegével. Az izgatottság bizonyos nemével lesték a fiuk a vonat ablakaiból a tenger megcsillanását s midőn egy páran meglátták : tenger! kiáltással adtak hallható kifejezést örömüknek. A
