Református Kollégium, Marosvásárhely, 1910

X hogy ne piszkáljuk meg erősen a tantervet, s ne akarjunk egy csapásra két legyet fogni, nehogy aztán az egész vonalon való reformálással hátráltassuk annak ügyét. Legalább is az érzik ki abból a többször hangoztatott kijelentéséből, hogy óra többlet nem válik szükségessé, legfeljebb talán a Vili. osztályban 1 órával kellene szaporítani a ma- thematikai órák számát. A theoria szempontjából ez az okoskodás semmiképen meg nem állhat, de bizonyára a bizottság bölcs tapasztalás alapján vonta szükebbre a korlátokat, mint a hogy azt a dolog természete magával hozná.

Ez a körülmény azonban nem gátol meg engem abban, ha ez alkalommal kész tervezettel elő nem állok is, (hisz sokkal kevesebb a gyakorlati tapasztalatom ahhoz, hogy azzal előállani merészelhetnék), hogy legalább is a fizika tanításával foglalkozó tanárok közmegegyezésével találkozó azon kijelentést ne tegyem, hogy a mai gimnáziumi fizika oktatás sem felel meg a kor követelményeinek.

Sajnos a középiskolában, — mint tanítónak, — szerzett közvetlen tapasztalatom erre vonatkozólag nincs, de igenis van az egyetemen szerzett tapasztalatom önmagámon, társaimon, s azokon, kikkel később hivatalos állásomból kifolyólag érintkeznem kellett, hogy a középiskolában a tanulók nem szereznek a fizikáról tiszta képet, még nagyon sokszor azok sem, a kik élethivatásukul választják a fizikát, s a mint voltam — nem szégyenlem, mert bizony nem egyedül voltam — magam is. És ennek okát keresve azt nem lehet a tanítókra kenni. Sokkal általánosabb természetű a baj, semhogy a hibát a tanítókban lehetne megtalálni.

Mert méltóztassanak csak meggondolni, hogy a VII. és Vili. osztályban heti 4 órában egy testes kötet fizikát kell teli, s de teli új fogalmakkal keresztül dolgozni. Hangsúlyozni kívánom, hogy teli, s de teli új fogalmakkal, mert azt már azt hiszem senki sem fogja állítani, hogy a mai III. osztály tananyagát képező úgy nevezett fizikai földrajz fizikai alapfogalmakat tartalmaz. Azt hiszem az Archimedes