Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908

VII.

A forgás ellensúlyozása.

Földünk mozgásai közül a keringés, a tengely-ingadozás és a többi kisebb jelentőségű mozgások a külső tényezők harmonikus működésében bizonyos, nagyobb időközökben ismétlődő változásokat mérnek elé. A véges embert azonban nem a végtelenre kiterjedő periódusok uralják s igy tünemény világunk is, — abban a kisebb körben, mely felett földi voltunkból kifolyólag tisztán áttekinthetünk, — a mozgások között első sorban és legközvetlenebbül a Föld forgásának van alávetve.

F forgás jelentőségét csak akkor tudnók kellőleg méltányolni, ha a Földet valamelyes ok, ha csak egy pillanatra is föltartóztatná rendes napi teendőjében. Sajátságos, hogy egy ilyen beavatkozás csak a tengelybe eső sarkpontokat, tehát olyan helyeket hagyna érintetlenül, melyek élőlény számára hozzáférhetetlenek voltak örök idők óta. A többi pontokat annál mélyebben megrendítené a katasztrófa, minél távolabb esnek a tengelytől.

A legszélső északon (322-km. a pólustól), a hová emberi lény eddigelé eljuthatott, a megfelelő parallel körön 84 km. óránkénti sebességgel kellene a gyorsvonatnak tova robogni kelet-nyugat irányban, hogy a Föld forgását közömbösitse.