Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
— 29 — dácsoltam tovább, miközben egy láthatatlan kéz vezetése folytán majd előre, majd visszafelé kanyarodó spirális mentén kellett elébb és elébb haladnom,— egyre nagyobb mértékben érezve az elhagyott kiinduláspont vonzó erejét, testem súlyát. Fokonként kialakult bennem a magasság és mélység megítélő képessége és bizonyos periodicitás kezdett uralomra jutni utam hátrahagyott vonalában és szervezetem életrendjében .... Álomnak is merész, hosszú bolyongásom után végűi a tölcsér széléhez jutottam. És most innen a Föld felszínéről, drága hazám területéről tekintek vissza az alattunk tátongó borzadályos mélység fenekére, a Föld középpontjába, arra a titokzatos helyre, ahol nincs alaki és anyagi önállóság, nincs súly és nehézkedés, nincs mágnesi és elektromos po- tenciál-külömbség: nincs földi értelemben vett energia, -- ahol hiányzik a földi lét minden feltétele s a melyből kialakult mégis minden földi valóság. Innen a biztos távolságból intézek kérdést létünk absolut null pontjához az iránt, hogy vájjon ott a forgás és a földi tömeghatás egyoldalúságának minimuma mellett milyen alakot öltenének azok a tünemények, melyek itt a felszínen, életbevágó behatásaikkal és beláthatatlan rejtélyességükkel oly rég óta foglalkoztatják az emberi gondolkodást. Vájjon e pontra vonatkoztatva nem találnánk-e azok között mélyebb összefüggést, — melyből belső karakterüket jobban kiismerhetnők. — Vájjon az anyag és a rajta végbemenő változások külömbfélesége nem függ-e össze azzal a körülménnyel, hogy az ősanyag e pont körüli forgás miatt a külső és a belső hatások más és más mértékének lehetett alávetve .... És az öreg csillag a maga egykedvű forgása közben mintha biztatólag mondaná : szállj le mélyemre ahol alakom, forgásom nem zavar, ahol tömegem határai kompenzálják egymást, onnan emelkedj nagyobb és nagyobb magasságba : kérdéseid nyitját megtalálod.
