Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
30 A fénylő magasság helyett tehát irányítsuk kutató eszközeinket és gondolkodásunkat az alattunk setétlő mélység felé. Legyen maga a Föld gömbje a természettudós laborá- toriuma. Eszközeivel együtt helyezkedjék el annak középpontjában, ahonnan a mi kisebb világunk teremtése kiindult. Innen e pontból figyelje meg a körülötte végbemenő tüneményeket, a hol a külső tényezők a földi befolyások ellensúlyozott állapota mellett azoktól függetlenül fejtik ki hatásaikat. Aztán ebből az absolut állapotból kiemelkedve, menjen át nagyobb és nagyobb távolságba a Föld tengelyétől, fokonként számításba véve az anyag grávitácionális és forgási viszonyait, — mig végül a Föld felszínének megfelelő magasságokat elérte. Egy öntudatos lény, ki a Föld középpontjával azonos mozgást végezhetne a Nap körül s az őt környező anyagot áttekinthetné, hatásait áttanulmányozhatná: földi világunk sok olyan rejtélyéről tudna számot adni, mely iránt a Föld felszínéhez tapadt emberi gondolkodás évezredek óta hiába intézett kérdést a természethez.
