Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908

— 18 —

egy titokzatos valami, talán az aether által közvetítve, a széttagozódás után is fennmaradt és fennáll jelenleg is, amint azt a sugárzó energiák tulajdonságaiból következtetnünk kell

Ami elég jelentékeny ahhoz, hogy egyik vagy másik fizikai tulajdonság alapján a kicsiny ember is észrevehesse, az bizonyára nem marad hatástalanul a nagyobb szabású alakulatokra. A tér és idő végtelensége s a távoli hatások erre alapított jelentéktelensége mind csak a mi végesre korlátozott voltunk folyamánya és nincs kizárva, hogy mindaz, ami bennünk a nagy távolság dacára a fény, szinbeli külömb ség, hőhatások érzetét stb. képes fölkelteni, az a mérhetlenül nagyobb komplexumok, pl. a Föld életfolyamatában hatványozottan, esetleg eltérő sajátságokban is megnyilatkoz- hassék. Oly viszonyban lehetünk a távoli égi testek ezen külső behatásaival szemben, mint a centrószféra közepében felvett gömbfelületének valamely tömege a Föld tömegével szemben: nem közvetlenül érzi annak vonzó, alakító stb. hatását, hanem a maga elemi gömbje által közvetítve. A mélységes befolyásnak megfelelő roppant erő, mely e gömbnek alakot ád, mozgásait szabályozza: tömecseinek relativ állapotára nézve közömbös. Azok a külső behatásoktól szabályozott belső összetartó erőnek (kohézió) hódolnak első sorban és csak az aránylag közelebb eső külső tömegegyedek hatására reagálnak, mint Földünk a Hold és a Nap vonzására.

Ekét égitest árkeltő ereje elég szembetűnő módon igazolja a külső behatások nagy jelentőségét a Föld felületére. Valószínű, hogy a gömb alaktól való eltérések és szabálytalanságok, valamint a Föld mozgásában észrevehető apróbb változások is, legalább részben e külső behatásokra vezethetők vissza.

Földünknek azonban nem csak felületi viszonyai, hanem anyagának eloszlása és más belső karaktere is mély összefüggésben állhat a csillagászati jelenségekkel. Legalább arra mutat az a körülmény, hogy erős földrengések alkalmával