Református Kollégium, Marosvásárhely, 1908
— 19 — az égi pólusok helyzete is megváltozik.1 Nehéz eldönteni, hogy a két tünemény közül melyik szerepel ok és melyik okozat képpen. De lássuk ezt egy kis utánszámitásból. A földi nehézkedés mezejében a központtól r távolban álló tömegegységnyi pontot a Föld m tömege g = P ^ az R távolságban lévő M tömegű égi test (Nap v. Hold) : G = erővel vonzza ellentétes irányban. E két vonzás viszonya : G Mr2 g mR2 Ha a Föld centrószférájából elkülönítve képzelt és az egésznél n-szer kisebb tömegű gömbre nézve állapítjuk meg e vonzási viszonyokat, miután e kisebb gömb vonzása: g! törx = — egyenlő sűrűség feltételezése \7 ti iL = Ü.\B/H gl g mege : ™ és sugara mellett: A hatásviszony tehát nyolcadrésznyi tömegű gömbnél kétszeres, 27-ed résznyi gömbnél háromszorosra növekedik. Egy ezred-résznyi tömegű gömb vonzáskörébe eső valamely pontra pedig tizszerte nagyobb hatást fejt ki ugyanaz az égi test, mint az osztatlan egész tömegre. A Hold, Nap és a többi égitestek vonzó hatása e szerint a többi bolygók felületére, máskülönben azonos körülmények mellett a bolygók nagyságával fordított arányban áll. Ha ez a vonzás a ponderikus tömegeken zavartalanul hatol át, a fennebbiekből bizonyos előttünk, hogy a külső befolyások a Föld s a többi bolygók belső rétegeiben sokkal hatékonyabban működnek, mint a felszínen. Ha ez igy van, akkor erre az alapra kell fektetni a Föld belső állapotára vonatkozó összes számításainkat és következtetéseinket. Úgy hiszem, hogy az ezen irányban végzendő kutatások és kísérletezések nagy horderejű igazságokat vannak hivatva kideríteni. Cholnoky—Kövesligethy : A világegyetem. 2*
