Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

8

gánéletbe vonult már vissza. Q. Horatius Flaccust, Brutus katonáját, a politikai viszonyok szorították vissza a nyilvános pályáról. Ehhez járult az említett földfelosztás, mely mindkettőjüket sújtotta. Vergiliusnak ugyan Asinius Pollio közbejárására Octavianus megrendelte, hogy adják vissza földjét, de nemsokára a körülmények változásával ismét távoznia kellett birtokáról. „Haec mea sunt, veteres migrate coloni“ 1 — ez az én vagyonom, régi birtokosok távozzatok — fenyegette őt a durva veterán. Horatius, inops paterni et laris et fundi,1 2 3 ősi tűzhelyétől és birtokától megfosztottá lett s a mindkettőjüknél fiatalabb Sextus Propertius is keservesen panaszkodik: „Abstulit excultaspertica tristis opes“ 3— elragadta a zord mérőrúd javait. Míg azonban ezen utóbbinak megmaradt anyai birtoka, abból tanulmányait folytathatta, vájjon mi lett volna Vergiliusból vagyona elkobzása után, mi Horatiusbái, ha egész életén át mint kis tisztviselőnek a quaestor oldala mellett kellett volna keresnie kenyerét.4

Vergilius ekkor Alfenus Rufus és Cornelius ajánlatával Maecenas-\\oz fordult. Maecenas — mint tudjuk, — úgy szólva alig ismerte őt, de költői érdemeiért, hiszen első kísérletein kívül Asinius Pollio sugalmazására, idylljeinek egy része már készen volt, elvett birtoka fejében bőséges kárpótlást nyújtott. Anyagi kárpótlást, jószágot Itália enyhe vidékén s szellemit, befogadva körébe, költők és tudósok társaságába. Itt találta már Vergilius L. Varius Rufust, a jelentékeny eposz és dráma költőt, Quintilius Varust, a szigorú, őszinte kritikust és jeles irót, továbbá Plotuis Tuccat, költőt és kritikust. Nagy szellemi tőkével rendelkező kis irói kör, melynek tagjait az önzetlen barátság, közös filozófiai felfogás a sírig kötötte egymáshoz.

Vergilius költői érdemein kívül, előkelő férfiak ajánlatára

1 Eclogarum IX. 4

2 Epistola II. 2. 50—51.

3 IV. 1. 150.

4 Némethy: I. id, 247. 1.