Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

9

Maecenas kegyeibe könnyen bejutott. Hiszen a pártharcok idején magányba visszavonulva, egyik párthoz sem tartozott, s vagyona is csak azért esett áldozatul a földfelosztásnak, mert szülőföldje szomszédos volt azon városok határával, amelyeket a veteránok számára kijelöltek ; mivel pedig ezek területe a földfelosztáskor szűknek bizonyult, a hiányzó részt a szomszédos határokból pótolták. Másként állott a dolog Horatiussál, akinek politikai bűne is volt. Szerény irnoki állásában azonban, — mint maga Írja nem csekély iróniával, — az elvakult szegénység arra sarkalta, hogy költeményeket Írjon.1 Nem volt járatlan már e téren; azonkívül, hogy Athénben görög verseket Írogatott, egy satirát1 2 is irt azalatt, mig Brutus seregében szolgált.3 S miről szólnak e költeményei ? Hazája sorsáról. Mert tartozott Jegyen ekkor Horatius bár azok közé, akik Octavianus növekedő tekintélyével szemben a hallgatag ellenállás ridegségében éltek, vagy azok közé, kik a köztársaság napjának felderülésében még reménykedtek:4 hazájának sorsát a pártharcok miatt veszélyesnek, veszendőnek tartotta. Keservesen panaszkodik e miatt,5 hogy Róma, az a hatalmas Róma, melyet nem tudtak elpusztítani sem a szomszédos marsok, sem Porsenna serege, nem Capua, a merész Spartacus s a hűtlen allobrog, de még a vad Germania sarjadéka s az őseinktől annyira gyűlölt Hannibál sem, most polgárháborútól fog elpusztulni, amely már a második nemzedéket pusztítja. S a jobb jövőben való reménytelenséggel ajánlja honfitársainak, hogy keressenek jobb hazát maguknak az Óceánon, ahol még tartott fenn boldog helyet Juppiter a jók számára. A philippii vereség élénk emlékezete s a perusiai háború kezdete az, ami oly sötétnek láttatja Horatiussal a jelent. Nemcsak az

1 Episiol. II. 2. 49—51.

2 Sat I 7.

3 Szász Károly: Horatius élet cs jcllcmrajza 20—21 l.

4 Szász Károly: I. in 21. 1.

5 Epod. 16.