Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

22

változást nem hozott, csak annyiban, hogy mig ifjú korában, egészséges korában Horatius szeretett mindig Maecenas társaságában lenni, idősebb korában, a nyári és őszi hónapokban szívesebben tartózkodott Sabinuniban, télen a tengerparton s csak tavasszal kereste fel barátját. Maecenas-nak ez eleinte talán rosszul esett; talán szemrehányást is tett Horatiusnak. Egy ily szemrehányásra felel Horatius egyik epistolájában,1 kifejtve, hogy állapota miatt lehetetlen folyton körébe lennie s egyszersmind férfias nyíltsággal kijelenti, hogy barátja ajándékából legbecsesebb a számára biztosított függetlenség s inkább az ajándékokról is kész lemondani, semhogy erről lemondana. Maecenas ezt nem vette rossz néven s ez az incidens nem zavarta meg barátságukat.

Mintha a sors is figyelembe vette volna barátságukat. Említettük ugyanis, hogy Horatius vigasztalva beteg barátját, Ígérte, hogy kísérője lesz ennek utolsó útján. És valóban ! Kr. e. 8-ban szeptember hóban meghalt Maecenas; Augus- tushoz intézett végrendeletében e szókkal gondoskodott Ho- ratiusról: „Hoiati Flacci ut mei esto memor.“ Horatius Flac- cusról gondoskodjál, mintha én volnék. Ugyanezen év november havában meghalt Horatius is s az Esquilinus hegyén Maecenas mellett helyeztetett el.

Horatius a Lucilius féle satirát virágzása legmagasabb fokára emelte, epodosaiban és ódáiban Archilochus, Sappho, Alcaeus és Anacreon költészetét átültette latin földre, az epis- tolát, mint eredeti római irodalmi műfajt megteremtette. Hogy ezáltal a római irodalomnak s egyszersmint a világirodalomnak egyik elsőrangú költőjévé emelkedett, kétségtelen sokat köszönhetett a Maecenassal való barátságnak. Hiszen mint láttuk, az ő körében gondtalan életmódnak lett osztályosa, tehetsége, ízlése előkelő férfiak körében bontakozott és fejlett ki s e mellett aminek Horatius mindig leginkább érezte szükségét, Maecenas személyében egy hű szivet talált, amelynek

Epist. 1., 7.

1