Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906
23 közelében megszűnt a rangnak kérdése, homályba borúit a politikai élet vihara, de amelyben az ő öröme örömre, bánata vigasztalásra, tehetsége istápolásra és müvei jókaratú bírálatra találtak. Mi egy ilyen barátsághoz képest az a vád, mely Horatiusi hízelgőnek nevezi s a mely megrója, hogy politikai álláspontját áldozta fel Maecenasért. „A férfiút, ki meggyőződéseit cseréli, méltán éri a következetlenség vádja — mondja Szász Károly1 — de ha más táborban találjuk a férfit, mint melyben a még meg nem szilárdult ifjú álla: van-e jogunk hasonló ítéletre ? Nos hát! Az ifjú Horatius a köztársaság barátja, a férfi Horatius meggyőződve annak tarthatatlanságáról, a béke létrehozójának lesz barátja. Ezzel elesik az egyik vád. Hogy pedig a legnagyobb szeretettel, de ennek dacára barátságra méltó lélekként s nem meghunyászkodó udvaroncként2 viseltetik tetteiben úgy, mint munkáiban azzal szemben, a kinek annyit köszönhetett, azzal csak a jó barát kötelességét teljesíti, mely joggal semmisíti meg a hízelgés vádját. NAGY ENDRE. ' 1 m. 53. * Csengery: 1, m. 101 -102. 1,
