Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

21

ő kedveltjeit kegyeiben részesítette1 s maga is szívesen járult hozzá, hogy költő barátainak gondtalan életet biztosítson. Nem volt előtte ismeretlen Horatius sem. Hiszen Horatius már régen a béke áldásainak megteremtőjeként tisztelte őt s bár kissé tartózkodóig viselkedett vele szemben, költeményeiben meg-megemlékezett róla. így már az Ódák három első könyvének egyes darabjaiból többet intéz hozzá; s a három könyv megjelenésekor annak egy példányát csinos kisérő irat kíséretében, mely Epistoláinak első könyvében foglal helyet2 Augustus-aak megküldötte. Augustus erre következő bíztatásának volt eredménye, az Ódák IV-ik könyve, az Epistolák I. K.-nek befejezése után, melyben több darab zengi Augusztusnak és fiainak dicsőségét. Később is amiért az Epistolák I. könyvének egyik darabját sem intézte Augusztushoz, egészen szemrehányóan fordult ez Horatius- hoz, amint azt Suetonius fenntartotta. „Tudd meg haragszom, hogy a legtöbb ilyen iratodban nem kizárólag hozzám intézed a szót; vagy azt hiszed, gyalázatodra fog válni az utókor előtt, ha látják, hogy bizalmas lábon álltái velem ?“1 2 3 * így jött létre az Epistolák 11-ik könyvének 1 darabja Augusztushoz intézve. Nagy kitüntetés volt Augusztus részéről és soknak szálka a szemében az is, hogy a Kr. előtt 17-ben tartott évszázados ünnepélyre Horatiusi szólította fel az alkalmi ének megírására. S midőn évei előrehaladottsága miatt nem volt képes levelezését vezetnie * Horatius-nak Maecenas által bizalmi irnoki állást, fényesen díjazott sinecurát5 ajánlott fel, amit Horatius betegségére, gyenge állapotára hivatkozással, talán ezért, talán függetlenségére való féltékenysége miatt nem fogadott el. De azért élete végéig Augusztus kedveltje volt.

Horatius és Maecenas barátsága a sírig tartott. Az idő

1 Némethy : 1. in. 229. 1.

2 Epist I. 13.

3 Rihbeck : I. m. II. 202. 1.

1 Rihbeck'. I. in. II. k. 201—202. 1,

3 Némethy : I. 229. 1.