Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

tűére, hogy nem lehet elsajátítani külsőségek majmolásával a belső, lelki tulajdonságokat is.

Azonban nemcsak ócsárlói és utánzói akadtak már saját korában. Az irigység, az emberi társadalomnak legrútabb virága sem kímélte őt. Maecenas nem érte be a sabinumi jószág ajándékozásával,1 de hogy külsőségekben is bebizonyítsa ragaszkodását s eloszlassa a különbséget, mely származására nézve barátjától elválasztotta, a lovagrend előjogaival, gyűrűvel és nyaklánccal ajándékozta meg őt, saját padjába ültette a színházban, s oldala mellé asztalához, együtt nézte vele a circusi játékot s játszott vele a Mars mezőn.1 2 De mint költő is viszonozta Horatius dalaiban kifejezett szeretetek amint ez a Suetonius idézte epigrammájából kitűnik.3 Ennyi kitüntetés, ekkora jóllét természetesen sok ember irigységét keltette fel, akik őt készek voltak hiúsággal, nagyravágyással vádolni. A vád azonban csak örömére4 szolgált neki s nem sokat törődött tovább vele. De mégis sok kellemetlensége volt a tolakodókkal, kik irigységük fejében gyakran pártfogását vallották. Így ha az Esquilinuson Mae- cenas-hoz igyekezett, számtalanszor kéréseikkel zaklatták, máskor hirek után tudakoztak tőle s nem egy tolakodó versfaragó 5 igyekezett Maecenashoz bejutni pártfogása útján. Természetes, hogy Horatius míg egyrészt politikai dolgokba nem elegyedett, másrészt a pártfogóságra sem volt kapható s lehetőleg egyszer és mindenkorra elakarta magától utasítani az ilyen alkalmatlankodókat.6

Horatiusnak Maecenashoz való viszonya kiegészítése- képen röviden Augusztushoz való viszonyáról is meg kell emlékeznünk. Augusztus megbízott Maecenas ízlésében; az

1 Szász K. I. in. 64. 1.

a Seit. II. 6.

3 Csengeri: Horatius ódái. XV.

1 S. II. 6.

5 Sat I. 9.

6 íat. 1. 9.