Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906
19 Halhatatlanság reményét fejezi ki még másik, ugyancsak Maecenashoz intézett költeménye is.1 S akit — mint maga mondja — első dalában magasztalt, magasztalnia kell utolsó dalaiban is, azaz az Epistolák- ban is. Maecenashoz van intézve ezen könyv is, hiszen őt illeti a Múzsa utolsó gyümölcse, mint az első.2 Az ódák három könyvének kiadása után, talán mert a siker nem elégítette ki, de még inkább mert figyelme a filozófia felé fordult, egészen fel akar hagyni a lantos költészettel. Többen azonban s első sorban maga Maecenas is biztatta, hogy vegye elé ismét a lantot, mellyel annyi dicsőséget, annyi babért aratott. Nem ugyanaz a korom, nem ugyanaz a hangulatom, feleli erre Horatius, midőn a költészet és filozófiai ölelkezésének nemes gyümölcsét, az epistoláknak első könyvét, Maecenasnak ajánlva kiadja.3 Ki kell fognia vénülő lovát — úgymond, — hogy ne botoljon, ne lihegjen, vagyis fel kell hagynia a költészettel, mikor jó hire még csorbátlan s olyan dologgal kell foglalkoznia, ami igaz és illő, t. i. a filozófiával. Mintha csak Vergiliust hallanók, akinek az Aeneis megírása után szintén az volt a terve, hogy a költészettel felhagy s a filozófiának szenteli hátralevő idejét.4 S hogy epistolái első könyvének valami belső összefüggést is adjon 5 utolsó előtti helyre ismét egy Maecenashoz intézett darabotG helyez. Utánzói, ócsárlói ellen fordúl itt barátjához, egyedül jogosultnak ismert kritikusához, az akkori tudományos világ összes mozgalmainak ismerőjéhez. Ócsárlói azért vannak nyilvánosan, bár titkon elismerik érdemeit, mert nem tartja érdemesnek a kritikusok után járni, sőt menekül előlük, ha felolvasások tartására kérik. Utánzóinak meg azt veti sze* 0. II. 20. 2 Ribbeck: I. in. II. 200. 171. 1. 8 Némethy: I. m. 20. 1. 213. 1 4 Ribbeck-. I in. II. 201. 1. b Epist. I. 9. B Szász K. I. m. 64. 1. 2*
