Református Kollégium, Marosvásárhely, 1906

dűl arra, hogy Agrippa rendíthetlen erejét és harci babérjait megörökítse1 s kiről más helyen is így nyilatkozik: „forte epos acer, ut Varus, nemo ducit,“ Vergiiiusról pedig: „molle atque facetum Vergilio annuerunt gaudentes rure Camenae.“'1

A Maecenas és Horatius barátsága rövid idő alatt bensővé vált. Bizonyságot tesz erről Horatius-nak ez időben kelt satirája 3 s Maecenasnak politikai ügyben Brundusitimon át Tarentumba tett utazása.4 Ekkor már Horatius, mint jó barát Maecenas társaságában utazik s fentemlített barátaival, Vergilius- és Vű/'/us-sal igen kellemes napokat tölt.

Barátságuk megszilárdulása után nem sokáig késett Maecenas kegye, hogy mint többi pártfogoltjait, Horatiusi is kényelmes helyzetbe juttassa s az anyagi gondoktól felszabadítsa. Az ajándék egy kis jószág volt Salinumban, költőnk egyetlen vágya, reménye. „Hoc erat in votis,“b ez volt minden kívánságom, Írja erre a boldog költő. Köröskörül hegyek övezték, melyeket csak egy helyen választott el egy árnyékos völgy. Enyhe éghajlatával bőven termett piros somot és kökényt, a cser és tölgy sok gyümölccsel örvendezteti a barmot, hüs árnyékkal a gazdát.6

Gyakran megjelenik a gyors Faunus, elűzi a vihart , és megvédi a kicsiny kecskéket; a tejelő anyák a mérges kígyóktól biztonságben szedik az illatos kakukfüvet.7 Ide húzódik ezután a kellemes mező patakjai és a mohával benőtt sziklák közé a nyári hónapokban 8 s ez a kellemes és gyönyörű hely teszi egészségessé a szeptemberi hónapokra. Itt érzi igazán, hogy: „Beatus ille,9 qui procul negotius? s itt

1 0. I. 6.

2 Sat I 10. 43—45.

3 U. a. 1. 3. 63 — 05.

1 U. a I. 5.

5 U. a. IT. 6.

6 Epod. 1.

7 0 I. 17.

8 Epod. I. 10.

,J U. a 2.

Iá