Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
Schiller egyénisége. Tanári székfoglaló értekezés, felolvastatott 1905 szeptember 6.— Méltóságos Elöljáróság! l isztéit Közönség! Nemes Tanuló Ifjúság ! Az egyes embernek és az egész emberiségnek élete a meg nem magyarázott kérdéseknek, a megfejthetetlen problémáknak hosszú, végtelen lánczolata. Örömünk és bánatunk, külső és belső világunk nem egyéb mint érzékeink és érzelmeink tengerének folytonos hullámzása. Az embernek mint egyes és az emberiségnek mint egésznek más feladata sincsen mint keresni azt az iránytűt, mely sajkánkat a hullámok közt a mindnyájunk által óhajtott, de csak keveseknek osztályrészül jutott révbe: a tiszta boldogság honába viszi. De mi a legtisztább boldogság, ki a legboldogabb ? Ki számlálhatná meg — Istenen kívül — ama emberek számát, kiknek ajkáról e kérdés el-elhangzott; és Istenen kívül ki mérhetné meg a kétségbeeséseknek tengerét, melybe annyi meg annyi embernek szive elmerült épen azért, mert kérdésére nem talált választ, megoldást. Az ember a test és léleknek, véges és végtelennek, a gonosz és jónak, az anyagi és eszményinek csodálaí*
