Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905

4

tos vegyülete. Világi örömeket, boldogságot keres testünk a szerelemben, vagyonban, földi méltóságokban ; — Istennek szeretetét és az örökké való békét Istenben és Isten által áhitozza lelkűnknek minden vágyódása. Goethe Faustja a keblében élő két léleknek harczárói beszél, az egyik erőnek erejével a világ örömeihez lánczolja, a másik pedig az ideálok tisztább, szebb honába ragadja. Gonosz énünk az anyag, a testnek élvezeteibe kapaszkodik és a létért való küzdelemben a bűn orgiáit üli; — jobb énünk pedig a féktelen szenvedélyeknek e zavaros világából az erkölcsi törvényeknek harmonikus, ideális világába emel, hol a zsoltáriró szerint dicsőség lakozik, hol „az irgalmasság és igazság elől találják egymást: az igazság és békesség egymást csókolják“ (85. zsoltár) „Élv meg lelke üdve közt“ („Sinnenglück und Seelenfrieden“) hánykolódik éltünk hajója; „a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test eilen“ (Gal. V., 17.) „Gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint,“ mondja Pál apostol, (Ron. 7., 22-24.) „de látok az én tagjaimban más törvényt, mely az én elmémnek törvényével ellenkezik és engem rabul ád a bűn törvényének, mely az én tagjaimban vagyon. Oh! én szegény ember! Kicsoda szabadit meg engemet ez halálnak testéből ?! “

Az örök halálnak félelme vezette a gazdag ifjút az Üdvözítőhöz ama kérdéssel: „Jó Mesterem ! micsoda jót cselekedjem, hogy az örök életet vehessem ? “ Jézus az isteni törvényeknek követését és teljesítését kívánta tőle. „Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás vagyon még bennem ?“ viszonzá az ifjú. Mondá neki Jézus: „Ha tökéletes akarsz lenni, eredj el add el marhádat és osztogasd a szegényeknek és kincsed lészen mennyországban, és jöjj és kövess engem.“ Az ifjú azonban szivében megszomorodva elment, mert