Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905

27

lók és szülök figyelmét, de mint a tapasztalat általában igazolja, a jóakaró figyelmeztetéseknek alig van foganatja. Pedig ma már a tudományos pályára készülő és végzett embereknek száma oly nagy, hogy az ember elszorult szív vei látja, hogy egyes állásokra, nem is valami fényes javadalommal százával folyamodnak. És mily lelki állapotokat szül egy az életbe szép reményekkel kilépni készülő ifjúban az, midőn többszöri keserves csalódás után azt látja, hogy 10—15 év keserves nélkülözései után sem képes kenyérhez jutni! Lesznek aztán az ilyenekből proletárok, sociálisták, a társadalmi rend felforgatói, és a haza boldogulásának kerékkötői. Hozzáfognak mindenhez, vállalkoznak mindenre, mert élni csak kell valahogyan az embernek, ha már egyszer született, hacsak a kétségbeesés nem kergeti a halál karjaiba. Nem tudják leküzdeni a közfelfogásba gyökerező azon bal hiedelmet, hogy tanult embernek kézi munkához fogni szégyen, de mindannak daczára képzelt úri rangjukhoz való jövedelmet előkeli teremteni a föld fenekéből is, még becstelen utón is.

íme a mi álszégyenünk és elmaradottságunk más hatalmas, gazdag nemzetekkel szemben, melyek nem áltatják fiaikat a leggazdagabb és legelőkelőbb körökből is végzett tanulmányaik után is gyakorlati pályára adni, hol jóllétet és gondtalan életet biztosítanak maguknak, mi által egy vagyonos, erős társadalmi osztálynak s közvetve egy hatalmas államnak vetik meg alapját

Igaz ugyan, hogy a mi állami berendezésünk, iparunk és kereskedelmünk még nem oly fejlett, hogy ily bíztató kilátásokat nyújtson a megélhetésre, de ha sohase kezdünk, semmire sem megyünk. Pedig kicsiny kezdetből lesznek a nagy dolgok. De a kilátások a jövőre nem is oly kedvezőtlenek. Ismeretes, hogy nemzeti kormányunk arra törekszik, hogy hazánkat önálló ipari és kereskedelmi állammá tegye. Evégböl pedig nagyszámú intelligens kereskedői és iparos