Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905
26 olyan sikernek, mihez küzdelem nélkül jutott. A munka emeli az önérzetet, erősíti a jellemet, s a ki ilyen tudattól áthatva lép az élet küzdterére, lelkiismerete bizonyára megnyugtatja afelöl, hogy úgy is mint ember, úgy is mint honpolgár megtette kötelességeit. A természet minket magyarokat is felruházott mindazon szellemi és testi tulajdonságokkal, melyeket más nemzetek fiainak osztályrészül juttatott, sőt, önérzettel mondhatjuk, hogy némely dolgokban még ki is tüntetett. Miért nem vívjuk tehát azokkal egyenlő mértékben a harczot! Ha az eszközök rendelkezésünkre állanak, ne várjuk összetett kézzel a sült galambot, hanem igyekezzünk híven sáfárkodni a nekünk adott talentumokkal, és eljön nemsokára azon idő, melyben testet ölt nagy államférfiunk ama látnoki szózata, hogy „Magyarország nem volt, hanem lesz“ ! És most ezen szavaimhoz fűzve, nemes tanuló ifjúság a lefolyt tanévben tanúsított munkásságtok eredményének ismertetését, ki keli jelentenem, hogy az elért eredményben általánosságban szólva — nem igen látom biztosítva ama fentebb hangoztatott nemzeti ideálok elérésének sikerét. Számosán ti közülötök is csak jelszavakba burkolóznak, s azt hiszik, hogy ha a tantermek ódon padjait koptatják, hivatásukat teljesitik. Jó részében a tanuló ifjúságnak nem látom ama komolyabb igyekezetei, mely nem a máról-holnapra tanulásért, és nem egy boldogító elégségesért, hanem magáért a nemesítő, jellemképzö tudásért küzd. Nem hagyhatom említés nélkül ama mind nagyobb mértékben feltűnő jelenséget sem, hogy azoknak száma, kik nem bírják a gymna- siumi osztályokat kellő sikerrel végezni, évröl-évre, szaporodik. Egy kortünetnek mondhatnám a gymnasiumi tanulásnak ez eröszakolását, mely nem csak nálunk, hanem az egész országban észlelhető Tekintélyes szakférfiak igen sokszor foglalkoztak már kellő jóakarattal e jelenséggel, sőt csekélységem is felhívta már egyik évzáró beszédben erre a tanú-
