Református Kollégium, Marosvásárhely, 1905

12

Igen! a szeretet és munka mutatták meg neki az igazi életnek útját; a szeretet és munka tárták fel előtte az ideálok világát mint azt az egyetlen helyet, hol a gyarló ember lelkileg megtisztul, örökéletet, tiszta boldogságot nyer. A szeretet és a munka érlelték meg lelkében szép és igaz világnézletét, hogy minden embernek legfőbb, legmagasztosabb életczélja az örök eszmények tiszta légkörébe emelkedni.

Eme világnézlet szerint, mely „Eszmény és Élet“ czimű költeményének alapeszméje, boldog az ember az ideálok világában, mert ott szabad erkölcsi lénnyé lesz. Ott megszűnik az erkölcsi törvénytől való félelmünk, mely bűnösségünk tudatából foly. Ott akaratunk teljesen kibékül Istennek kegyes és jóságos akaratával, mert Istennel benső, szeretetteljes életközösségbe olvadunk. A rideg és kemény törvény „kell“-je ott szabad, ön- kénytes ,,akarom“-má lesz.

„Az eszmék szabad honába’,“ mondja a költő,

„Ott nem csüggeszt félelem szava,

Ott eltűnik a tátongó örvény,

Ott nem rémit trónjáról a törvény,

Mert akaratodba olvada;

Csak lázongó szolgalélek vonja A törvény kemény bilincseit:

A kibékült szivet, Isten volta Félemlitni megszűnik."

De a tiszta boldogságnak e honába csak nehezen juthatunk el. Igaz ugyan, hogy Isten mindenkihez elmegy, a ki előtte szivét megnyitja. Ott kopogtat és zörget ő mindnyájunk szivének ajtaján, és csak rajtunk áll, hogy szavát meghalljuk és lelkűnkbe fogadjuk. De, sajnos, többnyire süket fülekre, zárt szivekre talál, mert hatalmas, mély űr, veszedelmes örvény választ el minket tőle és az eszmények honától. Istennek szentsége és a mi bűnünk, az erény tisztasága és a mi gyarlóságunk,