Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

egyes korokat művészi eseményeiknek minden részletében a tanítás körébe vonni a túlterhelés veszedelme nélkül úgy sem lehet: a mii teljes megértéséhez megkívánható érdeklődés nélkül csak az úgynevezett látásból való ismeretségéhez juthat a növendék egy-egy remekműnek — vagy még a fogyatékos reproductiók hijján is — egyszerű utalás történhetik olyan műtárgyakra, a melyeket sem a tanár, sem a tankönyvül szolgáló compendium Írója nem látott soha. Más középiskolákban nagy anyagi áldozatok árán szakiskolák módjára rendezkedtek be, hogy a különböző stylusokat — formákat — mintákkal érzékeltessék. Újabban meg az angolamerikai rajztanitás módjának üdvös voltát hangoztatják a művészi nevelésben, s mindezeket a művészet népszerűsítő törekvéseket egyszerűen utópisztikusnak mondja egyik Írónk — mert inig — úgymond — ennek a művészeti nevelésnek a hatása meglátszanék — az alatt ki tudja miféle irányt fog venni a modern művészet;1 tény ugyanis az, hogy az összes művészetek nagy forrongásban vannak; „jelenleg a természet útmutatása szerint keresik a kifejezés uj módját és eszközeit; elmerülnek a kicsinynek, a részletnek a tanulmányozásában és keresésükben inkább szellemesek, mint alkotó erejűek, inkább meglepnek, megdöbbentenek, mint megindítanak és felemelnek bennünket.“

És mennél tovább, mennél szélesebb körben vizsgálódunk: annál inkább kényes kérdésekbe ütközünk; ezért meg kell állapítanunk, hol is állunk művészeti oktatásunkkal — voltaképen merre megyünk,- közeledünk-e vagy távolodunk a képzőművészetek ismertetésétől s csak elfogulatlan vizsgálat döntheti el azt, hogy mennyi tartható meg és mennyi szorul újabb szempontból való gyökeres átdolgozásra az anyagból, mindenek fölött azonban hálásoknak kell lennünk minden hozzászólásért tárgyunkhoz, mert igy legalább mind szélesebb körben tapasztalható az érdeklődés a művészeti nevelés iránt,

1 Bródy S.-nak a „Nemzeti Salon“-ban tartott felolvasása 1902.