Református Kollégium, Marosvásárhely, 1903

— 3 —

lődés, melylyel a természettan vívmányait a gyakorlati gondolkodású nemzetek fiai kisérik, felhasználják, javukra fordítják.

Ez az érdeklődés és a természettünemények szorgalmas buvárlása az amerikai nyomdász inast korunk egyik legérdemesebb feltalálójávn képezte. Nincs ember, még a legcsekélyebb szellemi képességgel biró népek között sem, a ki terniészettani ismereteinek valami hasznát ne vette volna, ha mindjárt öntudatlanul is.

Ez a szülő oka annak a rohamos fejlődésnek, melylyel a fizika jelenlegi színvonalára általában egy pár évszázad, s egyes részeiben egy rövid emberöltő lefolyása alatt eljutott.

Alig ocsúdtunk fel a Röntgen-féle X sugarak mesékben is ritkán hallott varázshatásából és már a Marconi drótnélküli telegráf rendszere ejt méltó bámulatba. Ma még a hang vezeték nélküli közlésén törik fejüket a fizikusok, s holnap talán a fényhullámok telegráfiája is föl lesz találva ... Ki tudja, mivel lep meg a holnapután?

Korunk jelenlegi színvonaláról visszatekintve, szédítő messziségben tűnnek fel az első kísérletezők. Pedig mintha csak az elébb hallottuk volna a Guericke megdörzölt kéngömbjének serczegését, mintha csak most láttuk volna a zínk-táuyérra helyezett békaczombok rángatózását.

Kicsinyes gyermekjátékoknak látszanak most azok a felfedezések és vívmányok, melyek a természet titkainak fiirkészésében oly komolyan és akkora odaadással, sokszor életre halálra nem tekintő elszántsággal foglalkoztatták az újkor kezdetén a természettudományok művelőit. De mindenik egy-egy pótolhatatlan lépcsőfokot képez a későbbi idők tudományos színvonalához. Mert a természetben nincs ugrás, s az egyes tudományágak élettörténetében éppen úgy megtaláljuk a naiv, könnyelmű, szeleverdiségre hajlandó időszakot, mint az emberében. És ezeknek a könnyelmű kitéréseknek is meg volt a maguk haszna az okulásban és nem ritkán egy- egy nagy horderejű felfedezésben.