Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902
1 Bedőházi János előadása. Tisztelt Közönség! Nemes Tanuló Ifjúság! Egy világhírű magyar tudós emlékezetének gyűltünk egybe áldozni, aki egykor kollégiumunknak vala növendéke, akinek atyja, mint a mathematikai tudomány terén egyik elsőrangú lángész, Bolyai Farkas, e kollégium egyik katedráján töltötte el hosszú életét. A mathematikai gondolkozásnak uj irányain haladtak ők s különösen a fiú, Bolyai János, aki habár nem gazdagabb tudásu és mélyebb gondolkozást!, de szerencsésebb buvárló volt, mint az atya; egy egészen uj világot tárt fel, s mint egyik megalapítója a „nem-Euklides- féle geometriádnak, a tudomány történelmében halhatatlan nevet vívott ki magának. Egy mathematikai nyelven Írott gyönyörű költemény az a kis mű, amely tőle nagynevű atyjának a tudomány mélységeit és magaslatait egyaránt feltüntető nagy müvéhez, a „Tentamen“-hez függelék képen csatolva, mint egyetlen nyomtatott müve maradt reánk, de amely atyja bírálata szerint foliánsokkal felérő munka. Költeménynek nevezem, mert hiszen az ő geometriájának nem a valóságban létezését bizonyítja be, hanem miután ilyen bizonyítás, még pedig az ez által önmaguktól igazaknak látszó sarktételek alapján való bizonyítás a régi Euklides-féle geometriára nézve is lehetetlennek mutatkozott, egy uj tehetséget mutat meg, amelynek logikai felépítésénél nincs szüksége a régi geometria csupán tapasztalati s azért nem absolut érvényű hírhedt Xl-dik axiómájára s épen azért nevezi azt absolut geometriának. Életét távol a tudományos világ pezsgő világától, nélkülözve ennek erjesztő és fejlesztő tényezőit, 25
