Református Kollégium, Marosvásárhely, 1902

ember ezt tudhassa, ahhoz szükséges, hogy világosan érezze azt, a mi hiányzik.* Ezek szerint maga Gauss nyilvánítja, hogy az absulut geometriára néz ve semmit sem foglalt írásba, még szóval is keveset, majd semmit sem közölt másokkal, mert úgy látta, hogy az emberek azt nem értik. Ha a Bolyaiak- kal, az apával, vagy a fiúval közölt volna valamit, a mennyire ezek Gausst tisztelték, bizonyosan elismerték volna az ő érdemét és nem késtek volna azt kijelenteni, Gauss hírnevét ez által is terjeszteni. A mit tehát Gauss tudhatott az új geometriáról, az a világ előtt rejtve maradt s igy Bolyai János sikerével és érdemével szemben szóba sem jöhet soha.

De ez a kérdés még tovább is homály cs kétség által fedve maradt. Gauss ugyan megadta kedve :ő véleményét az „Appendix“ felől Bolyai Farkashoz 1832-ben irt levelében, de mások előtt arról nem szólott. Gaussnak Gcrlinghez Írott levelében valamely mathematikai műről, mint nagy nyereségről van említés téve, de Bolyai-ról szó nincs, tehát csak gyanítani lehet, hogy az alatt a nyereség alatt talán az „Appendixet értette. Megemlíti még Gauss 1846-ban Lobacsewszky új tudományát is, megérdemlőit dicsérettel, valamint Schwei- kart astral-geometriáját is, csak Bolyairól nincs szó sehol ezen korban se Magyarországon, se külföldön.

Még 1866-ban is, mikor Baltzcr Richard a német tudós világ figyelmét az „Appendixére fölhívja, csak azt lehetett megállapítani, hogy Bolyai-nak ez a munkája 1832-ben megjelent, de azt, hogy az új geometria kitalálásának érdeme Bolyait illeti-e, igazolni ebből nem lehetett. Végre a múlt évszázad 80-as éveiben megszűnik a bizonytalanság, a vetélkedés.

Ekkor történik, hogy Schmidt Fcrcncz budapesti építész mérnök a Magyar Tud. Akadémiától engedélyt kapott a Bolyai Farkas ott levő munkáinak és hátrahagyott kéziratainak átnézésére. Ezen átvizsgálás alkalmával találta meg Schmidt az

* Gauss levele Bolyaihoz 1833. márcz. 6-ról. Közölve Schmidt Ferencz cs Suták József: Bolyai János stb. Bpest, 1897. XXV. lap.

9